Irodalmi Szemle, 1964
1964/5 - FIGYELŐ - Turczel Lajos: Ordódy Katalin új könyve
figyelő Ordódy Katalin új művének az elolvasása után az az ember érzése, hogy ennek a könyvnek a műfaját nem lehet könnyen és pontosan meghatározni. Ilyen bizonytalansági érzés magára Ordódyra is jellemző. A könyv borítólapjának belső szegélyén olvasható nyilatkozatában ezt írja: „Ami a könyv műfaját illeti, talán helye van a vitának. Én regénynek szántam, van aki riportregénynek minősíti.“ E sorok írója Ordódy alkotását sem szoros értelemben vett regénynek, sem riportregénynek nem tartja. Inkább regény-vázlatnak, vagy riportregény-vázlatnak tekinti. Van a könyvnek egy szereplője, Barta Bea festőművésznő, aki élménygyűjtés céljából néhány hónapot a cselekmény színhelyéül szolgáló Komáromban, illetve a komáromi hajógyárban tölt. Tanulmányi tartózkodása idején számos vázlatot, skiccet készít, amelyekből a fővárosban majd egy nagy kompozíciót akar létrehozni. Azt a könyvből már nem tudjuk meg. hogy Bea asszony a tervezett tablót elkészítette-e. Annyi azonban bizonyos előttünk, hogy az ő tényleges alteregója: a komáromi Steiner Gábor-üzemben alkotószabadság címén tartózkodott Ordódy az élményeiből, benyomásaiból alkotandó nagy regénykompozícióval egyelőre adós maradt. A félreértések elkerülése végett le kell szögeznünk, hogy az írónőtől — a hajógyári tartózkodása ellenértékeképpen — nem valami nagyszabású üzemi regényt kérünk számon. Az elmúlt időszakban sok ilyen regényt olvashattunk, de maradandó értékűnek kevés bizonyult közülük. Az ún. üzemi regények alkotói az író célját sokszor a riporteréval, a szo- ciográfuséval és technológuséval tévesztették össze. Az ábrázolásra kiválasztott üzemnek és dolgozóinak az életéből statisztikai adatokat közöltek, kötelezettségvállalási kampányokat és újítási kísérleteket, kísérletezéseket mutattak be, és ezeknek keretében az üzemi munkát vagy annak egyes részeit technológiai részletességgel Írták le. Megint csaknem arról van szó, hogy egy regényben az újító hős technikai elmélkedéseinek a bemutatása vagy egyes munkafolyamatoknak a leírása nem játszhat aktív és pozitív szerepet. Sőt! Ilyesminek a szerves beiktatása a környezetet jól ismerő író művében nemcsak tartalmi, hanem jellemzési jelentőséggel is bírhat. Németh László szerint a mai író számára a technika ismerete fontosabb a természet ismereténél is. Egyik újabb tanulmányában, amelynek az írói műveltség-eszmény a tárgya, többek között ezt olvashatjuk: „Képzeljünk el egy Homéroszt, aki nem tudja, hogy kovácsolják a pajzsot, s hogy van fölszerelve a gálya, melyen Odisszeusza repül. Egy kor technikai szerszámtára: valami az ember s a természet közt; az, amit a természetből a maga hasznára, szűkebb világául kicsal, kikalapál. Ennek az ismerete előbbrevalóbb a természet ismeretnél is. Technizálódó világunkban egyre nehezebben lehet az embert nélküle ábrázolni. Nem bányász, kohász, halász s még nem tudom milyen szakregényekre gondolok: arra, hogy az epikus az ember közvetlen szerszámait, acél házi állatait, benzínevő rabszolgáit is ismerje." Németh László idézésével az ún. üzemi regény egyik fontos előfeltételét akartuk hangsúlyozni: az üzem munkájának, technikájának az író által való hozzávetőleges ismeretét. A „hozzávetőleges“ jelzőt nem véletlenül alkalmaztuk. Az üzemi regény írójának nem kell a képzett technikus színvonalán állnia. Az emberismeret terén azonban semmiképpen sem elégedhetik meg a hozzávetőleges tudással. Ezen a téren minden írónak elmélyült tudásra van szüksége. Ismét Németh Lászlót hívhatjuk tanúnak, aki az említett tanulmányában azt is kiemelte, hogy az írónak elsősorban nem a hősei „foglalkozásának technológiáját kell ismernie, hanem a foglalkozást űzők megjelenését, emberi atmoszféráját, szokásait.“ Ha ennek a hosszabb kitérőnek a tanulsá- gait le akarjuk vonni, akkor először azt állapítjuk meg, hogy Ordódy Katalinnak egy vérbeli üzemi regény megírásához nem lenne megfelelő felkészültsége. A könyvében szükségszerűen előforduló, a technikus alakok életmozzanataiban természetesen fölmerülő technikai problémákat, technikai leírásokat legtöbbször a laikus emberre jellemző naivitással vagy tudálékossággal formálja meg. Erre a Koncsek Sanyi által tervezett sebességszekrény előzetes megvitatásának és kipróbálásának a históriáját hozzuk fel példaként. Ezt úgy ahogy a szerző beállítja és leírja, nehezen tudjuk elképzelni. Az egész technikusi tisztikar kezén keresztülmegy a tervezet; mindnyájuk előtt ismert Vida Kálmán ellenvetése is; hogy kerülhet tehát arra sor, hogy a kipróbálásnál is ott asszisztáló szakemberek jelenlétében Kálmánnak életmentővé kell válnia? ... Ami Vida Kálmán újítását illeti, itt Ordódy Katalin új könyve (Dunáról fúj a szél, Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1963)
