Irodalmi Szemle, 1964
1964/5 - AZ IRODALMI NEMZETKÖZISÉGRŐL - Samo Dvorín: Aforizmák
Samo Dvorín Aforizmák Az indiszkrét kérdést követő diszkrét hallgatás — beszédes válasz. Beszéljen a gondolatra képes, hallgasson, ki csak beszélni tud! A kritikus műve bizonyos értelemben önéletrajz. Az SZKP XX. kongresszusa után: Mea kulta, mea makszima kulta. A terv teljesítését ígérte. Következetes volt: megmaradt az Ígéretnél. Nem szeretem a hallgatag embereket, nem tudom, hogy miről hallgatnak. Otthon goromba volt, a társaságban merő udvariasság. A társaságban csak egyszer érezte magát otthon s ez eldöntötte sorsát. A Nap az árnyékhoz: „Te kis hamis! Nappal követsz, éjjel ki tudja, kivel kóborolsz.“ Egész életében porokat szedett — béke poraira. A rossz, nyelves asszony házad legbiztosabb kerítése. Közkedvelt akarsz lenni? Senkinek se áruld el boldogságodat. Vannak furcsa kritikusok, akik Achillesnek csak a sarkát látják. Gály Iván fordítása J. Svengsbír: Hal, tollrajz, 1962
