Irodalmi Szemle, 1964
1964/5 - AZ IRODALMI NEMZETKÖZISÉGRŐL - Miroslav Holub: Négy vers (Tóth Elemér fordításai)
operáció Miroslav Holub Miroslav Holub a modem cseh költészet jelentős képviselője. Mint orvos és kutató nemcsak élmény-anyagot, de kifejezési formákat is merit a saját szakterületéről. Emberről és világról alkotott képe mindig drámai, de sohasem katasztrofális. Metaforákkal telitett verssorai dinamikusan pattognak, hiányzik belőlük a lírai dalszerűség, a modern valóság szemlélet dialektikáját tükrözik. éjsxaka az utcákon A madárkereskedésből kiszökik a dal. Nőnek a házak. Néhány tégla a nagy templomból útrakel. Itt és amott egy pehely vagy egy macska avagy kutya hull az égből. A madárkereskedésből kiszökik a dal. Nőnek a házak. S a falvakban az igazság fehér vére kering. Milliók leheletén lebeg a hold, s hatalmas szív a naphoz hajtja az éjt. Elegendő, hogy élünk. Lélegzünk. Kézbe venni a dolgozó szívet (az ősmadarat mely halkan énekel), a dolgozó májat, a dolgozó májat, (az éhező tenger alatti szivacsot), a dolgozó lelket (a föld alatti földet, a reménység cérnányi folyamát), Kiásni a daganatot, amputálni a fájdalom csúcsait, befejezni egy új eret, egy új arcot, bevarrni, bekötni, eldobni a tűt, levenni az érszorítókat, kezet mosni, felszárítani az izzadságot cigarettára gyújtani. S szólni most már ne igyatok, ne lépjetek a sínek közé, ne szeressetek boldogtalant, ne lövöldözzetek egymásra, vigyázzatok, vigyázzatok, (mintha szavadra hajlanának is.) És bemosakodni, sterilizálni, és kezdeni újra ... Kibírni egy perccel tovább mint a vérzés, mint a rádióaktivitás, mint a gyilkosok. Csak ezt. A Föld forgásáért is felelősen. Tóth Elemér fordításai
