Irodalmi Szemle, 1964
1964/5 - AZ IRODALMI NEMZETKÖZISÉGRŐL - Horváth Ferenc: Az irodalom nemzetköziségének társadalmi összefüggései
mozgalmak, irodalmi müvek egész sorsának' formájában maradt ránk, hatott korunkra, formálta napjainkat. Csirái ugyan korábbi forradalmi megmozdulásokban is jelentkeznek már, de tömegmozgalommá csak a munkásosztály növeli, amely századunkban a harcos nemzetköziség jegyében új társadalmat is teremt már előbb a föld egy hatodán, majd egyharmadán. A munkásosztály hatalmas összefogása korunk forradalmaiban a politikai nemzetköziség gyakorlati történeti megvalósulása. Ez a nemzetköziség gyökérként kúszott át a határok alatt, levegőként áramlott át a határok felett a tőkés korszak nacionalizmussal elárasztott világában. Összekapcsolta az újkori történelem nemzeti államainak fegyveres határai által elválasztott munkástömegeket és e munkástömegek törekvéseit megfogalmazó forradalmi értelmiséget. A proletár forradalmak ehhez képest meg is valósítják a nemzetköziséget az életben és az irodalomban egyaránt. A nemzetközi proletariátus forradalma a régi társadalmi formák és a tőkés állam megdöntésével megsemmisíti a nacionalizmus szervezeti formáit, a nacionalista pártokat és államokat is. Ha ez á történetfilozófiai elmefuttatás helytálló, akkor az élet nemzetközisége megvalósult, illetőleg megvalósulóban van a föld nagy részén. Kérdés, tükrözi-e vajon ezt az állapotot az irodalom, van-e már ilyen irodalmi nemzetköziség? A nemzetközi politikának, tehát a kor politikai történetének vitathatatlan vezérmotívuma a békés együttélés elve. Ez az elv a szocialista és a kapitalista világ kapcsolatát fejezi ki és értelme elsősorban a háború kiküszöbölése, Elhárító szerepű kapcsolat tehát, az egymással történelmileg harcban álló és egymást történelmileg felváltó társadalmi rendszerek: a kapitalizmus és a szocializmus kapcsolatát szabályozza — a nukleáris fegyverek árnyékában a totális háború veszélyével szemben. Ebből logikusan következik, hogy az eszmék és eszmények, a tudat és erkölcsiség teljes közösségét egyáltalán nem teremti meg és — tudjuk — semmiképp nem zárja ki az ideológiák leghevesebb harcát. Irodalmi vonatkozásban sem alakíthat ki általános érvényű vagy tömegméretű aktív nemzetköziséget. Az irodalmi nemzetköziségnek viszont szükségszerűen ki kell alakulnia a szocializmus világtáborában, ahol az irodalmat nemcsak a háborúellenesség elve fűzi össze, hanem ennél sokkal több, elsősorban a szocialista társadalom építésének közös ügye. Lássuk csak közelebbről ezt 'ä kérdést! A munkásosztály a forradalom győzelme után az új társadalmi szervezetben realizálja nemzetközi forradalmi mozgalmát. Üj intézményeket hoz létre, amelyek most a kormányzás eszközeivel viszik át a gyakorlatba az új társadalmi rend elvével együtt a munkásosztály nemzetköziségét is. Ám ez a nagy történelmi változás nagyobbára az adott, vagyis a régi állami keretek között megy végbe, a túlnyomórészt nemzeti elv alapján régebben kialakult államokban. Milyen szerep jut itt az irodalomnak a nemzetköziség Ígéretének beváltásában? Hiszen a tőkés államok egymással szemben, sőt egymással harcban is álló uralkodó osztálya, a tőkés osztály helyébe az élő és aktív nemzetköziséget valló és megvalósító munkásosztály lép az osztálytársadalom korlátainak és nemzeti válaszfalainak lerombolását hirdetve. A nemzetközi brigádok a munkásosztály nagy forradalmaiban élő tanúbizonyságai ennek. De ugyanerről tanúskodik a munkásosztály nemzeti elfogulatlansága is, amely a proletár nemzetköziség érzelmi vetülete és nincs rá okunk, hogy feltétlezzük a proletár testvériség forró érzelmének kihűlését a győzelmes munkástömegekben. Az adott földrajzi határok azonban a, történeti államszervezet örökségét is átadják a hatalomba lépő munkásosztálynak s ezzel együtt nyilván a múlt bizonyos hagyományait, terheit és gátjait, sőt gátlásait is. Az új \ társadalom
