Irodalmi Szemle, 1964
1964/5
prágai grafikus művészjegyét (J. A. Š.) minden filatelista ismeri. Rajta van számos művészileg kimagasló csehszlovák levélbélyegen, amelynek ő a tervezője és egy személyben a metszője is. De neve a világ ex-libris-gyűjtői előtt sem idegen: másfél évtizede minden nemzetközi ex-libris-kiállításon elsősorban Jiŕí Svengsbír alkotásai képviselik Csehszlovákiát e speciális grafikai műfajban, amelyben — ugyanúgy, mint bélyegeiben — acélmetsző technikája klasszikus tökélyt ér el. E miniatűr remekművekben — amelynek magas formakultúráját, Dürert, Holbeint idéző mesterségbeli tisztaságát csak nagyító alatt lehet teljes mértékben felmérni — a mai művész élményvilága és mondanivalója teljességében kel életre a minuciózus rajz. Van valami Svengsbír bélyegeiben és apró kamara-grafikájában Ingres vonalainak a fegyelmezettségéből, amely megszabja a kompozíció rendjét és meghatározza a forma külső szépségét, de Picasso vonalfantáziája az, amelynek tüzében e művek korszerűvé, egyénivé és megismétel- hetetlenné válnak. Sajátos erényük, hogy folyékonyak, teltek és gazdagok, mint a legszebb vers, amely a gondolat s az érzelem egységéből fakad és együtt születik a formával, amelytől elválaszthatatlan. A bélyegek s az ex -librisek szigorú szabályai irányítják Jirí Svengsbír szabad grafikai munkáját is, illusztrációit, kompozícióit, rajzait. Tiszta, érett és tökéletes bennük a vonal, amellyel a mindennapi élet legegyszerűbb dolgainak, vagy fantáziája képeinek ad művészi formát és maradandóságot. Ceruzájával, amely hegyes és kemény, mint az acélmetsző tű, de amely lágy is tud lenni, mint a festő ecsetje, hiheteleniil széles érzelmi skálát tud átfogni és kifejezni. Üj összhangokat keres — grafikai áttételben — mint Bartók, akinek a muzsikáját szenvedélyesen szereti. Folyóiratunk e számában Jirí Svengsbír grafikai művének három főbb irányát mutatjuk be. Az egyik réz lemezre vésett rajz, amely negatív nyomásban fekete alapon fehér vonalakkal ragadja meg a tárgyak s a test kontúrjait. Minden finomsága, lágysága, takarékossága mellett hihetetlenül beszédes, élettől lüktető. A másik a pozitív tusrajz, amely finom árnyalataival festői hatásokat ér el, s belső feszültségével drámai tud lenni. A harmadik a lineáris tollrajz, amely játszi fantáziával meseképeket és népi motívumokat idéz, hogy azokon keresztül fejezze ki érzelemvilága poétikus vonatkozásait. Technikai okokból nem hozhatunk szemelvényeket Svengsbír színes acélmetszeteiből, amelyekben a zöld s a piros fokozzák vonalainak finomságát, hatásosságát, s amelyekben talán legjobban érvényesül mesterségbeli tudása. Mindezek az irányok egy markáns művészegyéniség alkot óvilágának szerves részeiből tevődnek össze és forrnak egységes kifejezésbe. Ami mindenkor közös bennük, az a technikai fegyelmezettség, a tisztaság, s a precizitás, amely rangot ad alkotásainak s azokat korunk cseh grafikai művészetének legfigyelemreméltóbb eredményei közé emeli. (T)
