Irodalmi Szemle, 1964

1964/4 - FIGYELŐ - Tolvaj Bertalan: Négy ifjúsági könyv

Egy jaguár be akart költözni az őserdőbe, de azt mondták neki, hogy már csak szarvasnak való helyük van.

— Mit tehetek, elfogadom — egyezett bele a jaguár.

Rágta hát a levelet, mogyorót és hüvelyeket, míg végül belefájdult a gyomra.

— Nincs más hátra — mondta magában bánatosan —, elmegyek a jaguárokhoz, megkérdezem, hátha akad ott valami nekem is.

El is ment, és mit lát? A jaguárok helyén szarvasok élnek. Kellemetlenül rágják a májat, és szemlátomást sorvadnak.

— Ez aztán dzsungel a javából! — tört ki belőle felháborodottan, és panaszával az állatok királyához futott.

Csakhogy a trónuson nem talált oroszlánt. Annak már nem jutott hely rajta. Egy szamár ült a királyi székben.

összegezni akarja a tapasztalatokat? Egyes régebbi szerzők műveiből egyszerűen párhuzamba állítja a jellemzőnek vélt indiai és európai jellemvonásokat. KELET — tiszteli az istent, NYUGAT — tiszteli až embert. KELET — elfordul az élettől, NYUGAT — az életet vallja. KELET — passzív, NYUGAT — kezdeményező. KELET — uralja a természet, NYUGAT — uralja a természetet. KELET — színes, NYUGAT — fehér stb.

A könyv sok bölcsességet tartalmaz, írója haszonnal járt Indiában.

A hazai magyar olvasónak nem állt még módjában, hogy alaposabban megismerkedjék Karéi Čapek életművével, szinte az egész világot bejárt fantasztikus és szatirikus színdarabjainak megtekintéséről csak ábrándozhatunk, kiváló esszéihez, úti leveleihez, útleírásaihoz, tárcáihoz a mi korunkbeli érdeklődőnek magyarul hozzájutnia pedig egyenesen elérhetetlennek tűnő vágyálom. A modern cseh irodalom e reprezentatív képviselőjének a fordítási, illetve kiadói gyakorlatban sokkal nagyobb teret kellene biztosítanunk.

Ezért helyeselhetjük, hogy ifjúságunk most hozzájuthat egy Capek-könyvhöz — egy mese- gyűjteményhez —, bár az írónak ez nem a legjellemzőbb műfaja. A könyv külön érdekessége, hogy fivére, Josef is szerepel benne egy mesével, sőt az egész könyvet, mint annyi Čapek művet, ő illusztrálta. Ritka jelenség ez világirodalmi méretben is. (Az olvasónak azt sem árt tudnia, hogy Josef Čapek nemcsak illusztrálta öccse legtöbb munkáját, hanem azok grafikai kivitelezését, színdarabjaihoz a díszleteket is ő tervezte.)

A könyv nem egy híján egy tucat mesét nyújt a kilenc éven felüli olvasóknak, amint azt a cím mutatja, hanem kereken egy tucatot. Van köztük macska-, kutya- és madármese, több manómese és két rablómese is. Ezenkívül mese szól egy három kívánságot elpuskázó „boldog“ gazdáról, egy elvarázsolt vándorról, aki olyan szegény volt, hogy „egyik zsebében lyuk, a másikban még az sem volt“. Olvadhatunk egy Király Ferenc nevű csavargóról, akire annyi csúfnév ragadt, hogy „ha minden névért legalább egy koronát kapott volna, akkor egy pár szép sárga cipőt vehetett volna magának, de talán még kalapot is“. További mesehősök között találunk rendőrt, postást, doktort. A könyv végén mindmegannyi felejthetetlen ismerősünkké szegődik.

Mese és valóság fonódik össze a bűbájos történetekben. Szép világ ez, tündérvilág, mesevilág, tele talánnyal és tüneménnyel és rejtelemmel. Gyakran képzeletszülte lényekkel népesül, csodálatosképpen mégis itt történik minden a közelünkben: Csehországban és Szlovákiában, Plzeňben és Teplicén, Kutná Horán és Pöstyénben, az író szülőföldjén és a mi tájainkon. A postamanók tanácsát is kikérő Kolbaka úr egy címzetlenül bedobott levél gazdája után kutatva egy álló esztendeig járja a világot, s miután célba ért, így sóhajt fel: „Egy esztendeig meg egy napig futkostam azzal a levéllel, de mondhatom, megérte a fáradságot. Már csak azért is, amit láttam. Gyönyörű ez az ország, bármelyik táján járjunk is ...“ És így van ez a legtöbb Čapek- mesében. Mintha Ady igazát fedeznénk fel bennük. „A király-lány: mese, János, De nincs élőbb a mesénél.“

Mária Ďuričková könyvét is elismeréssel kell fogadnunk. Újszerű vállalkozás, ötletesen és humorral tárja fel a gyermekek érzelmi életének problémáit. Egy gyermekszereplő sem szeplőtlen, egyikük sem idealizált, de hibáikat sem nagyítja fel az írónő, s művészi igényességgel tudja érzékeltetni, hogy bár hibátlan gyermekek nincsenek, de mindannyian derék felnőttekké válhatnak. Sőt magatartásukkal egyesek már most képesek pozitívan hatni még a felnőttekre is. Vierka anyja foglalja össze ezt az igazságot így: „Mindnyájunkra ráfér egy kis javulás.“ Mária Ďuričková finom érzékkel látja meg a gyermeki lélek tisztaságát, fogja fel rezdüléseit. Képes művészi szinten feltárni a jelen konfliktusait.

Egy-két pedagógiai elképzelése azonban már túlhaladott vagy téves. így például teljesen helytelen, hogy szülői értekezleteken gyerekek számoljanak be a szülőícnek a tanulócso