Irodalmi Szemle, 1964

1964/4 - HAGYOMÁNY - Gyüre Lajos: Újabb ballada változatok Nyitra környékén

4. Csináltatott híres gyöngyöt,

Mind eljöttek a szép lányok,

Szép legények, szép leányok,

Nem volt köztük szép Ilona.

5. Fiam, fiam, Bálint vitéz,

Fejed-e fáj, vagy szíved fáj?

Sem fejem fáj, sem szívem fáj,

Meghalok szép Ilonáért,

x) Ilonának szépségéért,

Sárga bodor gyöngyhajáért.

6. Csináltassál híres kertet,

Ültess bele virágokat,

Mind eljönnek a szép lányok, x) Szép legények, szép leányok,

És köztük lesz szép Ilona.

7. Csináltatott híres kertet.

Ültetett bele virágokat,

Mind eljöttek a szép lányok,

x) Szép legények, szép leányok,

Nem volt köztük szép Ilona.

8. Fiam, fiam, Bálint vitéz,

Fejed-e fáj, vagy szíved fáj?

Sem fejem fáj, sem szívem fáj,

Meghalok szép Ilonáért.

x) Ilonának szépségeér,

Sárga bodor gyöngyhajáért.

9. Csináltassál hírharangot,

Húzasd meg a halálodra,

Mind eljönnek a szép lányok,

x) Szép legények, szép lányok,

És köztük lesz szép Ilona.

10. Csináltatott hírharangot,

Meghúzatta halálára,

Mind eljöttek a szép lányok, x) Szép legények, szép lányok,

És köztük volt szép Ilona.

11. Megcsókolta, megölelte,

És magához befogadta,

És karjával átkarolta,

Soha el nem bocsátotta.

(Mindkettőnek vége zavaros, hiányos szöveg.)

Vargyas Lajosnaik egy 1960-ban megjelent tanulmányát lapozgatva megtaláljuk ugyanezt a balladát Manga János gyűjtésében, aki 1938- ban vette fonográfra, de már ehhez is mérve mutatkozik eltérés.

x) (A nyelvjárás beli nyíltabb „a“ hangokat és tájszőlást nem jelöltem.)

Tovább boncolgatva a variánsok közti különbséget: a zsérei változatban az anya szólítja meg a fiát, tudakolja szomorúságának okát, míg az erdélyiben (s a szlovákban is) a fiú panaszkodik az anyjának. A lány, Ilona (szlovákban pásztorlány) próbára tételének hármas fokozatát megtaláljuk itt is, mint minden változatában a balladának. Csakhogy míg az erdélyi először csudamalmot, másodszor csudatornyot csináltat, s harmadszorra tetszhalott lesz, addig a zsérei változatban:

I. 1. kőkiskerttel; 2. híres malommal; 3. ha- lálharainggal csalogatják a leányt.

II. 1. híres gyöngy; 2. híres kert; 3. halálharang van.

A szlovák változatban:

1. templom; 2. kocsma; 3. halálharang szerepel.

Egyik nagyon érdekes momentuma a szlovák balladának a budai király szerepeltetése:

Ej, komu to, komu tak prekrásne dzvonia?

Ej, tomuto, tomu kraloj budzinskomu.

Nyers fordítása:

Ej, oly gyönyörűen kinek harangoznak?

Annak a’ annak a budai királynak.

Annak ellenére, hogy nincs név szerint megnevezve a budai király, minden valószínűség szerint Mátyás király a balladai hős. Nemcsak keletkezésének idejéből — hisz a név később is belekerülhet —, hanem abból a tényből kiindulva, hogy a szlovák és általában a szláv balladákban Mátyás neve többször előfordul (pl. Zvalo sa mesto Rakó vei...), az említett „budai király" csak ő lehet.

Már most — mint annyiszor — felvetődik a kérdés: kié hát a ballada? Vargyas Lajos, az említett 1960-ban kiadott tanulmányában minden kétséget kizáróan 'megállapította annak francia eredetét, ahonnan feltehetően a Magyarországra települt francia telepeseken keresztül jutott el a XIV—XV. században a magyar néprétegekbe. Innen terjedt aztán tovább Dél, Kelet és Észak felé. Ennek bizonyítása nagyon kézenfekvő: az eredeti francia ballada nem tartalmazza a nálunk jólismert hármas felépítményt. Ez teljesen nálunk, magyaroknál keletkezett, minél távolabb megyünk a magyar nyelvterülettől, annál jobban romlik a balladai forma, míg végül szélesen hömpölygő, epikai előadásformát vesz fel. (A zsérei változatban még fellelhető — bár hiányosan — a franciára utaló strófaismétlő