Irodalmi Szemle, 1964
1964/4 - HAGYOMÁNY - Gyüre Lajos: Újabb ballada változatok Nyitra környékén
hagyomány újabb ballada változatok Nyitra környékén Az Irodalmi Szemle 1963 októberi száma három szlovák népballadát közölt Cselényí László tolmácsolásában. Nem ez az első magyar nyelvű fordítása a három balladának. Részben a Csanda Sándor általi összeállított szlovákmagyar kultúrkapcsolatokb-ban, részben pedig a Fényes tűz lángja című -nemrég kiadott szlovák balladagyűjteményben jelent meg magyar nyelven. Nem is a két fordítás összehasonlítása, párhuzambaállítása késztet az írásra. Egy-két nappal a fordítás megjelenése után néhány Zsére-környéki népdalt elemezgetve rábukkantam egy a szlovák balladához hasonló magyar variánsra. Ez a témarokonság nem lepett meg, mivel a közölt balladát néhány évvel ezelőtt magam is fordítottam, s éppen a magyar Görög Ilona című balladával való rokonsága okozta a fordítási gondokat. A meglepő mindössze az; hogy az 1954-ben megjelent Csanádi—Vargyas Röpülj pává-ja enneik a ballladának keletkezési, illetve gyűjtési helyét Erdélyre és Moldvára szűkíti, s íme, itt a bizonyiték: megtalálható a Nyitra- vidéki magyar nyelvszigeten is. S ezek után bátran leszögezhetjük: A magyar népballada- kutatás annak ellenére, hogy már jelentős hagyományokkal, kötetekre menő feldolgozott, és még több feldolgozásra váró anyaggal rendelkezik — nem tekinthető lezárt folyamatnak. Jellemző példája ennek az esetnek a magyar köztudatban eléggé ismert Görög Ilona c. balladának zsérei változata. A már felgyújtott területek száz, meg száz újabb variánssal lephetik meg a kutatót nemcsak zenei, dallambeli változataival, hanem a szövegben eszközölt oldottabb, s néhány esetben sűrítettebb, drámaibb fordulataival. Nem is beszélve azokról a helyekről, amelyek kutatás szempontjából csaknem szűz területeknek mondhatók. Csak úgy kapásból megemlítem itt Csicser, Iske, Bés, Abara, Ráska, Hegyi, De- regnyő községeket, no meg szülőfalumat Mok- csát (Keletszlovákia — Ung m.), ahol a már ismert balladáknak, mint pl. Tisza partján elaludtam, Nem messze van ide Kismargita, Terebesi csárda előtt a nyájam, Lóra csikós, lóra — több féle változata ismeretes, s köztük az eddig még egy helyen sem hallott Terebesi csárda előtt a nyájam cíművel, melynek szövege és dallama is vetekedik legszebb klasszikus balladáinkéval. Visszatérve írásom eredeti indítékához — az Ág Tibor által 1960-ban gyűjtött zsérei ballada, vagy ahogy azon a vidéken nevezik: „történt“, sok tekintetben eltér az erdélyi változatokból mind szöveg, mind pedig dallam tekintetében. Ugyancsak ez észlelhető a szlovák változatokon is, de a közös kútfőből való merítés szinte kézzelfogható jegyeit viseli magán mindegyik. Hol mutatkozik mégis eltérés? Míg az erdélyi változatokban Görög Ilona és Berteleki László, illetve Zetelaki László szerepel, addig a zséreiben csak szép Ilona és Bálint vitéz a ballada hőse. A szlovák változat pedig egyszerűen pásztorlányt és budai királyt (!) említ. Érdekes megfigyelni a változatok alakulását nemcsak az egyes vidékek szerint, hanem ugyanabban a községben, sőt ugyanabban a családban is. Álljon itt példaképp 1. sz. kotta. Elmondta: Nagy Béléné Fiam, fiam Szíved-e fáj Sem szívem fáj, Meghalok szép Ilonának Sárga bodor Bálint vitéz, fejed-e fáj? sem fejem fáj Ilonáér’, szépségéért gyöngyhajaér’ Ág Tibor zsérei gyűjtése:
