Irodalmi Szemle, 1964

1964/4 - DISPUTA - Bábi Tibor: A szlovák irodalom 1963-as mérlege

elbeszéléseinek gyűjteménye, Mináčova (Kvety v Ohni — Virágok a tűzben) és Ladislav Ťažký Vojenský zbeh (Katonaszökevény) című könyve stb.

Eszmei és művészi súlyával két könyv nyom a latban: Dominik Tatarka: Prútené kreslá (Fonott karosszékek) és Katarina Lazarová Šarkan na reťazi (A megláncolt sárkány) című regénye. Tatarka regénye időszerűbbnek tűnik, bár a második világháborút megelőző szélcsendben játszódik le cselekménye. Lazarová egy vidéki város tíz év előtti életét ábrázolja, a személyi kultusz idejét és visszásságait. Mégsem hat elevenen. Ennek bizonyára az is oka, hogy keletkezése után csak hét-nyolc év múlva jelenhetett meg, s az:óta sok minden tisztázódott, amire annak idején a regény szerzője legfeljebb csak rámutathatott.

A legfiatalabbak is egy egész sor művel jelentkeztek. Megjelent Jozef Kot (Poslední (Az utolsók) című elbeszélés kötete, J a r o š, Popoludnie na terase (Egy délután a teraszon) című kisregénye, Johanides novellái — Súkromie (Magánélet), Hy- kisch prózai gyűjteménye: Stretol som ťa (Találkoztam veled) stb.

Mint már említettük az elmúlt év két legnépszerűbb könyve M ň a č k o Elkésett riportjai és Kaliský Vádlott álljon fel című riport gyűjteménye.

Ladislav Mňačko azzal az igénnyel lép fel, hogy felrázza a közvéleményt. írásaiban nem kerüli a konfliktusokat. Dokumentáris erővel tárja föl a személyi kultusz idején esett méltatlanságokat és ferdüléseket, szinte provokálja az illetékes szervek és hatóságok közbelépését. Műve társadalmi visszhangjával valóban tetté avatja az élet és az irodalom kölcsönösségéről alkotott elképzeléseinket. Még sem tartható példás alkotásnak, mivel az embereket és eseményeket kívülről szemléli. ítéletei bizonyos mértékben pontatlanok, mert a hiányosságok okait a történteken kívül keresi és külső beavatkozást sürget. A szerző az eseményeken és a tényeken keresztül nem tárja fel kellőképpen az emberek jellemét; a kritika szemére hányja nyelvi pongyolaságát és a műfaji tisztázatlanságát is. Az utóbbit azért, mert a való tényeket és embereket az írói képzelet elemeivel párosítja.

Kaliský riportjainak ugyancsak nagy társadalmi hatásuk van. Míg Mňačko politikai hibák feltárására törekedik, ő a társadalom erkölcsi ferdüléseit leplezi le. Az él,et teljességgel áthatja írásait, az az élet, mely sokszor megrázóbb minden írói kitalálásnál. írásaiban az esemény mégsem jut túlsúlyra az ember felett. Sokoldalúan megvilágítja a törvéinysértők lelkivilágát. Bűnügyi történetei rendkívül érdekesek és izgalmasak, ezért joggal számíthat az olvasóközönség érdeklődésére.

Az elmúlt év legnagyobb művészi sikere mégis Dominik Tatarka Fonott karosszékek című regénye, mely mint mondottuk, az első világháborút megelőző viharelőtti szélcsendben Párizsban játszódik le. A regény tartalmát már ismertettük, sőt részleteket is közöltünk belőle. A világvárosba vetődött szlovákiai fiatalember és a francia lány szerelmi története lényegében példabeszéd, mely a minden hamisságtól érintetlen emberi érzést, a szerelem szépségét örökíti meg. Minden ízében modern prózai írás, eszköze a belső monológ, mely teljes mértékben kifejezi az ember elidegenedését a társadalomtól, ugyanakkor szintetikus egységben ábrázolja a nemzetit és az általános emberit, az őseredeti egyszerű érzést és a modern ember lelkivilágának bonyolultságát.

A költői alkotások között kétségtelenül Laco Novomeský Vila T e r é z a című elbeszélő költeménye jelenti a mai szlovák költészet csúcsát. Novomeský költészete az ember és a világ, a forradalom és a humánum reális, valóban létező egységének tudatára ébreszti az olvasót. Milan Hamad a így ír a Kultúrny život tavalyi 48. számában: „Azt hiszem, hogy Laco Novomeský költői alkotásának értelme épp abban a felismerésben rejlik, hogy az embert és a megismerést nem lehet se pótolni, se felcserélni.