Irodalmi Szemle, 1964

1964/1 - Soós Zoltán: Vers

Szemközt a póktenyésztő vak akna vak falával naphosszat ül anyám és fájlalja csontjait.

Békiil a pince-csönddel, békülne a halállal, s úgy tekint föl az égre: az isten ott lakik.

Feje fölött a házban rádiók hangja bömböl: új űrhajók ... új hősök .. egy lányt röpít az űr; anyám sorsára gondol, s a harsogó örömből nem jut szívéig semmi, csak ül hitetlenül.

Néki rakéták röpte vad háborút idéz, és kergült időt, szívében újabb fájdalmakat; földön tartja a múltja, földhöz köti a féltés, békülne a halállal — néki csak ez maradt.

Bólint. Sorsára gondol.

Négy iskola. Szülj! Hallgass! A háború a földbe tiporta emberét, a fiát gránát tépte ... óh, istenverte farkas — kínoktól szabdalt, fáradt asszonyi nemzedék.

Hitetlenségük vádol! — Fordított-tűzű fáklyák, ti űrhajók rakéta- szívű vezérei: tépjétek fel a földről anyák szomorúságát, hogy fiukat a drágák tudják megérteni.

Hogy érjen el a szívük e szálló nemzedékhez, hogy sorsuk szakadékát röpítse át a hit: mint kik a hőst dajkálták és féltve nevelték ez új asszony-sorsú század űrhajós-lányait.

(1963)

Jacques Prévert,

Adolf Hoffmeister rajza

Václav Jírú felvétele

4