Irodalmi Szemle, 1964
1964/4 - AZ IRODALMI NEMZETKÖZISÉGRŐL - Turczel Lajos: Erdélyi János emlékezete
Erdélyi János em^e-fc&ze/e (1964. április 1-én Nagykapos lakossága bensőséges ünnepségek keretében emlékezett meg a község nagy szülöttének, Erdélyi Jánosnak százötvenedik születési évfordulójáról. Erdélyi emléktábláját a Szlovákiai írószövetség képviseletében Dr. Turczel Lajos koszo- rúzta meg. A koszorúzás után rendezett ünnepi akadémián ugyancsak ö mondott beszédet. Dr. Turczel beszédéből közöljük az alábbi részletet:) Nagykapos büszke lehet szülöttére. Az Erdélyi János névnek a szélesebb közönség előtt ugyan nincs olyan ismerős csengése, mint Jókainak, Madáchnak vagy Mikszáthnak — akik nekünk, szlovákiai magyaroknak szintén földieink —, de Erdélyi irodalmi jelentősége nem sokkal áll hátrább az említett írónagyságoké mögött. Erdélyi az irodalomnak olyan ágazatában alkotott nagyot, amely iránt a nagy közönség nem érdeklődik élénkebben. Kritikai és esztétikai tevékenysége évtizedeken keresztül a legmagasabb szintet jelentette. Kortársai közül a legkiválóbbakat is csak melléje és nem föléje lehet helyezni. Persze Erdélyi életművében a kritikai és esztétikai tevékenység nem egyedülálló. Költőként, filozófusként és népköltési gyűjtőként is sikeresen működött és jelentőset alkotott. A korszerű népköltészeti gyűjtés megszervezése és megindítása magyar viszonylatban elsősorban az ő érdeme. A százötvenéves születési évforduló és a szülőhelyen rendezett ünnepség méltó alkalmul szolgál arra, hogy a kegyelet és tisztelet bensőséges kinyilvánítása mellett Erdélyi János gazdag életén és sokrétű életművén is végig tekintsünk. 1814. április hó 1-én született egyszerű jobbágy családból. Irodalmi hajlamát és a népköltészet iránti forró szeretetét apjától örökölte, aki nemcsak az éneklésnek-dalolás- nak volt barátja, hanem az olvasásnak és verselgetésnek is. Középiskolai és főiskolai tanulmányait a sárospataki kollégiumban végezte, ahol őt megelőzőleg már több kiváló magyar író, így például Bessenyei György és Kazinczy Ferenc is tanult. Kitűnő előmenetelű diák volt, de nehéz szociális helyzete, majd apja halála a tanulmányaiban erősen hátráltatta őt. A felső osztályokban nevelősködéssel tartotta fenn magát. Erdélyi 20—21 éves korában már ismert író volt. Először a versei szereztek számára népszerűséget. Legnagyobb sikerét a népdalok hatására és mintájára irt költeményeivel aratta. Kölcsey, Kisfaludy Károly, Vörösmarty és Czuczor Gergely kezdeményezései után az ő sikerült „népdalaiban“ már Petőfinek a hangját is ki lehet érezni. A pár évvel később fellépő Petőfire és Aranyra Erdélyi nemcsak a költészetével hatott, hanem a népköltészetről kialakított elméletével is. A fiatal Erdélyi verseiben meglep az osztálytudatosság. Származása és gyermekkora élményei alapján a nép helyzetét reálisan látja, és „Egy gyermek születésére“ című versében a jobbágy-sorsot komor szinekkel festi le: A pórkunyhóban gyermek született, Egy rabbal a földnek több rabja lett. Szegény a kunyhó, hangos és hideg, Az élet árva benne és rideg. Száműzve onnan minden földi jó, De a nyomor két kézzel fogható. ... Fekszel te, kis gyermek, szűk póla közt, Téged keresztvíz és könnyű füröszt. Szunnyadj el inkább, s többé föl se kelj, Számodra sír lesz jó nyugalmi hely. Földön kikötvék a nagyság, erény, Csak szórakoznak a kín emberén. Bármit mívelj, bár tedd ki lelkedet, Mint szolga ontnád élő véredet. . . Ennek a pesszimista kicsengésű, versnek az alapján azt gondolhatnánk, hogy Erdélyi a nép sanyarú sorsát örökre elrendeltnek, változ- hatatlannak tartotta. Ez azonban nincs így. Erdélyi, mint tudós, népköltési gyűjtő és nép- költészeti teoretikus a nép jövőjében, felemelkedésében lelkesen hitt, és azért fáradhatatlanul dolgozott. A nagy német gondolkodóhoz és íróhoz, Herderhez hasonlóan ő is azt tartotta, hogy á nép életereje és életképessége a népköltészetben mutatkozik meg legjobban. A népköltészetre úgy tekintett, mint a nemzeti kultúra és irodalom megteremtésének legfőbb bázisára. Ő fogalmazta meg először azt a Petőfi által népszerűvé tett tételt, hogy a nép politikai felemelését a nép irodalmi felemelésével kell előkészíteni. Erdélyi 25 éves korában már a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt.
