Irodalmi Szemle, 1964

1964/3

Georges Braque: Kollárs és szénrajz, 1914.

tárgynak önálló perspektívát adott. Ezzel megdöntötte a reneszánsz kánonjának négy évszázados uralmát és új korszakot nyitott az ábrázolás történetében.

Jellemző, hogy ugyanehhez az eredményhez jutott el Picasso is, aki pedig nem Cézanne tanításából, hanem a mágikus és erősen stilizált néger plasztikából indult ki. Aztán mindkét festő tíz éven át teljes szellemi kö- n egymás mellett haladva, együtt a tovább a kubizmust. Cézanne-i kor

intétTkus festéket te. E

az úton számos művész csatiakozotMtlozzájuk, de kívülük nem akadt senki, aki mindhárom korszakot végigjárta volna. A kubizmus így is szinte felmérhetetlen hatással volt az európai festészet és szobrászat további alakulására, de kihatott az építészetre és a társművészetekre is. Majdnem minden új irány belőle fakadt, az expresszionizmustól a purizmuson át a futurizmusig, sőt korunk absztrakt művészetének egyik ága is benne gyökerezik.

Braque tehetsége a Jcubizmusban csodálatos erejűvé kovácsolódott. Műveiben továbbra is alkalmazta a kubista szerkesztés szabályait, formáit architekt ónikus szempontok szerint

építette, de egyre jobban közeledett a reális ábrázoláshoz, témaköre aktokkal és tájképekkel gazdagodott. Festői problémái sorában mégis a téralkotás játszotta a legfontosabb szerepet; ez vezette el azután a plasztikához, amelyhez életművének több periódusában visz- szatért. Legtöbb szobra a második világháború alatt keletkezett: az ősi mediterrán idolok formavilágát támasztotta bennük új életre azzal az erővel, amely a káoszban rendet tud teremteni. „Szeretem az indulatot korrigáló szaŠaľW" — mondotta. „Az ösztönök defor- niálnak, a szellem formaalkotó. Bizonyosság ezHH—^sak abban van, amit a szellem alkotott."

Ma már tudjuk, hogy nem volt még egy művésze századunk első felének, aki Braque- nál jobban, céltudatosabban törekedett volna a művészet igazságára, lelkiismeretességére és függetlenségére. Műveiben a kifejezési formák sokrétűsége ellenére olyan érzelmi és tartalmi egységet ért el, amely a klasszikus görög művészettel tart kapcsolatot, mert a szellem örök érvényét hirdeti.

(T.)