Irodalmi Szemle, 1964

1964/1

F. Léger, Adolf Hoffmeister rajza

Picasso, Adolf Hoffmeister rajza

gé beszédes és meggyőző ahhoz, hogy kellő képet adjon alkotójának világnézetéről és művészi törekvéséről, amely szerves része volt a haladó szellemű cseh értelmiség történelmi harcának, majd fegyver lett a fasizmus ellen, s ma a szocialista cseh művészi kultúra egyik legsajátosabb irányának ad rangot és aktualitást.

Művészi pályáját rendkívül korán, az erősen baloldali „Levétsil“ csoport avantgárd fiataljainak forradalmi soraiban kezdte. Henry Rousseau szellemében alkotott primitivista festményei ekkor a nemzetközi dada-mozgalommal párhuzamosan az érzelmek tisztaságához való visszatérés szükségességét hirdették. Rövidesen ráeszmélt törekvéseinek hasztalan - ságára és erősebb eszközökhöz nyúlt: karikatúrával próbálta meg a valóság kritikáját kifejezni. Dadaista fantáziájával, amelybe poé- tikus elemek vegyültek, a valóságot lényegileg más, de külsőségeiben hasonló formákhoz kapcsolta és ezzel tette nevetségessé: Chester- tont léggömb alakjában rögzítette meg, Bernard Shawt tüskés kaktuszként, Chagallt öreg ámor képében, festő-palettákból épített szárnyakkal. Ezzel megvetette a modern cseh szatirikus rajz alapjait.

Fejlődésének további útját az emberlátás elmélyülése, az ötletek gazdagodása s a vonalkezelés egyre kultúráltabb, összefogó ereje jellemzi. Rajzaiban egységbe olvad az intellektuális felfogás a valóság komikus és költői elemeivel, s ez az egység mindig megóvja karikatúráit attól, hogy anekdótaszerűek legyenek. Rendkívüli képessége — meglátni a tipikusát, s azt összegezve fejezni ki — egyre átfogóbb, egyetemesebb, szintétikusabb feladatok megoldására bírja. Különböző technikák kombinációjával, látszólag ellentétes kifejezési eszközök összekapcsolásával, s mindig meglepően új kompozíciós elemek felhasználásával addig kísérletezik, amíg külön műfajt teremt, amelynek nemcsak sajátos technikája van, hanem sajátos esztétikai törvényekhez is igazodik.

Hoffmeister képzőművészeti munkásságának nagyméretű kiállítása, amely a múlt év végén töltötte meg a prágai Mánes-pavilón termeit, érdekes és tanulságos bepillantást adott a művész műhely világába, de meggyőzött arról is, hogy Hoffmeister alkotóereje együtt nőtt a korral, amelynek emberi tartalmáért harcba szállt, s amelynek a pátoszát apró rajzai mélyebben és őszintébben tudják kifejezni, mint a hivatásos művészet nagy témákat ábrázoló kliséi. (T.)