Irodalmi Szemle, 1964
1964/2 - Bábi Tibor: Versek
nem várhatok, nem férek álmaimmal egy fecskefészket rejtő fedél alá a boldoggá hazudott otthoni táj tenyerén, síromnak itt e tengerfenék iszapja is kevés ... Harsogj, Internacionálé ...! A Bodrogköz, Mátyusföld, tenyérnyi kis Csallóköz, e három érdes lapulevél ege nem elég bánatom eltakarni; Gömörország vakondtúrás egy törpe óriás tenyerén. Idegeimben zakatolnak a vonatok, bányák, vaskohók lármája dübörög, sistergek, égek magam is, folyékony, izzó fém vagyok, szikrázok mint a szelekben hárfázó villanyhuzalok. Tengertől tengerig nyújtózom. Ha én ölellek, a világot ölelem, fehér utak, sínpárok ölelő karjaim, vitorla szárnya, lendkerék vagyok, hajócsavar, és háborítatlan átkelek a háborgó, viharos tengeren. Nem igaz, nem igaz! Fa vagyok. Nincs karom, szárnyam, csak eltikkadt vágyam van, szomjas gyökerem, s érlelő, nyári éjszakákon a holdudvart söpörgeti zilált, fekete lombom, levelem. Zdenko Feyfar: A Károlyhíd télen Bábi Tibor nem elég
