Irodalmi Szemle, 1964
1964/10 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - Dušan Pokorný: DALLAS Szilfa utca 12,30
A lövések Néhány tanú, aki az elhaladó kocsi közelében állt, három lövést hallott. Ugyanígy tájékoztatta olvasóit Bob Jackson is, a Dallas Times Herald című lap tudósítója, aki a karaván végén haladt. Ugyanezt állítja a rendőrség. De .másfajta vélemény is akad. James Richard Worrell például, aki szintén tanúja volt a merényletnek, megjelent a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Earl Warren által vezetett bizottság előtt, és eskü alatt vallotta, hogy négy lövést hallott. Ricsard Dudman azt írta a St. Louis Post Dispatch című lapban (1963. december 1.), hogy összesen öt golyót találtak. Sőt, akadtak tanúk, akik még több lövést hallottak. Még érdekesebb viszont a kérdés, hogy honnan lőttek. A kocsi a tankönyvraktár irányából az aluljáró felé haladt. A kocsiút mentén <egyetle<n ház sincs, és mindkét gyalogjárón emberek álltaik. Oldalról nem lőhettek, így hát csak két eshetőség marad. A golyók csak hátulról (azaz hozzávetőlegesen a menet irányában), vagy elölről (a menetiránnyal szemben) repülhettek. Ralph Yarborough szenátor, aki Johnson alelnökkel együtt a harmadik autóban ült, így nyilatkozott erről a kérdésről: „Ügy tűnik fel, hogy legalább két lövés valahonnan jobbról, a hátunk mögött csattant. Ami pedig a harmadikat illeti — nem tudom.“ A szenátor, bár Texasban született, nem feltétlenül otthonos a lövészetben: ebből a szempontból sokkal megbízhatóbb a rendőrök véleménye. Az ő reakciójukat így írta le a brit Reuter hírügynökség tudósítója, rögtön 1963. november 23-án: „Amint az elnököt találat érte, megindultak a rendőrök a nyílt terepen át arra a helyre, ahol a gyilkos nyilvánvalóan tartózkodott. Ha „a nyílt terepen át“, akkor a vasút irányába — ezt különben szóról szóra megerősíti a következő mondat: „Az egyik rendőr felkúszott a vasúti töltésre, lövésre kész fegyverrel a kezében.“ Hasonlóképpen nyilatkozott egy másik személy is, akitől különben a legkevésbé várnánk: egy Samuel Weissman nevű őszem, aki a lövések pillanatában a Fő út és a Houstoni út sarkán állt (vagyis hátul balra), és állítólag később a tankönyvraktárban egy puskát talált: „A lövések irányába futottam, északnyugat felé“ — vagyis a viadukthoz — „de aztán valaki rám kiáltott: „Fusson a raktárba!“ Weissman tanú- vallomásának jegyzőkönyvét, úgy látszik, csak Mark Lane amerikai ügyvéd fedezte fel. Vele még találkozunk. Karéi Kyncl-lel, a Csehszlovák Rádió New York-i tudósítójával folytatott beszélgetésében az ügyvéd ezt fűzte hozzá Weiiman kijelentéséhez: O. V. Canble, a tankönyvraktár igazgatóhelyettese mondta, hogy „amint meghallotta a lövéseket, szintén ahhoz a bizonyos fű borította dombhoz futott (a vasúti töltés előtt — D. P.), hogy megnézze, nem pillantja-e meg az alattomos gyilkost“. Roy S. Truly, a raktár igazgatója — folytatja Mark Lane az 1964. március 19-én sugárzott beszélgetés során — azt vallotta, hogy „ő is úgy érezte, hogy a lövések attól a bizonyos fű borította dombtól származnak, a viadukt irányából. De amikor a rendőr (S. Weissman) beszaladt az épületbe, Trully úgy gondolta, hogy be kellene mennie... Nem tudta, miért hatolt be a rendőr az épületbe, de érezte, hogy segítenie kellene neki. Vagyis mindkét ember, aki beszaladt az épületbe (Weissman és Trully), eredetileg azt gondolta, hogy a lövések a viadukt irányából származtak . ..“ Thomas G. Buchanan, egy amerikai szerző, aki „Who Killed Kennedy?“ (Ki ölte meg Kennedyt?) című könyvében szintén idéz a Weissman-jegyzőkönyvből, felhívja még az olvasók figyelmét arra, hogy a vasúti pályán fedezhetné magát legtökéletesebben a merénylő: „Az átjáró mentén áll egy hosszú, embermellnyi magas betonfal, keskeny, mély, hosszirányú nyílásokkal, s ezek pont olyan nagyok, hogy a lövésznek a lehető legbiztosabb fedezetet nyújtanák. .. persze azzal a feltétellel, hogy az átjárót nem őrzik... s bár ez ellenkezik az alapvető biztonsági szabályokkal, november 22-én erre a mulasztásra mégis sor került.“ Többek között nyilvánvalóan ez a tény okozza, hogy a biztonsági szervek a másik eshetőségre összpontosítják minden figyelmüket, és ezt állítják: kivétel nélkül minden lövést hátulról adtak le, menetirányban, a tankönyvraktárból. A puska Henry Wade járási ügyész 1963. november 24-én közölte a sajtóval, hogy a rendőrség talált egy puskát a raktár ötödik emeletén, ládák és könyvek mögött. A Time című amerikai hetilap november 29-i és a hamburgi Spiegel 1963. december 4-i száma szerint a fegyvert a negyedik emelet lépcsőfordulóján találták meg.
