Irodalmi Szemle, 1964
1964/10 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - Dušan Pokorný: DALLAS Szilfa utca 12,30
viszont ott hever a férfi, aki már nem öregszik meg soha: a halántéki ütőér nem lüktet, a szív nem dolgozik, a pupilla tág és merev. Az elnök klinikailag halott. Perry megnyitja a halott légcsövét, egy másik orvos belevezeti az oxigént, a harmadik a mellkast metszi fel: az üregből el kell távolítani a vért és a levegőt. Mesterséges légzés, vérátömlesztés. Az elektrokardiográf felfog néhány gyönge, elszigetelt szívlökést, de ez minden: a szív nem veszi át a ritmust, a mellkas mozdulatlan marad. Végül Perry belső szívmasszázzsal próbálkozik. Hiába. Két katolikus pap érkezik. 13 órakor az orvosok megállapították a halált. Ezúttal véglegesen. „így megy ez máshol is?“ Biztosan észrevette a kocsim New York-i rendszámát, de nem tett róla említést. „Azt hiszem, igen. Gondolja, hogy az emberek félnek kinyilvánítani a nézeteiket?“ „Egy részük — talán. De ismerek néhányat, nekük eszük ágában sincs félni, és mégsem szólnak.“ „Én ugyanezt tapasztaltam“ jegyeztem meg. „Különben — ki tudja.“ „Én se tudom. Lehet, hogy mindez összefügg. Nem, köszönöm, nem kérek többet. Érzem a vacsorája illatát, biztosan mindjárt elkészül. Én már megyek.“ „Mivel függ össze?“ „Hát az így van: mondjuk, a nagyapám, vagy az ő apja — tizenkétéves koromig még élt. Ők még biztosak voltak valamiben... Mi történhetett volna már akkoriban? Dehát — mi történhet manapság?“ „Nem tudom.“ „Senki se tudja. Ha meg nem tudja, mit érnek a nézetei? A nagyapám ismert minden szőrszálat az Úristen állán. Én azt se tudom, mi történt tegnap — honnan tudjam mi történik holnap. Ő tudta, miből van a kő vagy az asztal. Én még azt se tudom, mi következik abból, hogy senki nem tud semmit. Nincs mire támaszkodni — nem tudjuk, mit gondoljunk az egészről...“ Ez a beszélgetés 1960 őszén hangzott el, akkortájt, amikor New Yorkban — az ENSZ területén, de mégiscsak Amerika szívében — N. Sz. Hruscsov és Dzsavaharlal Nehru, Fidel Castro és dr. Nkdrumah, Tito és Szukarno beszélt, és amikor országszerte záró szakaszába lépett az elnökválasztási kampány, amelybpn végülis John F. Kennedy győzött, olyan csekély többségi szavazattal, amilyet előtte az amerikai történelem nem ismert. A többnyire kérdezősködő fél, az utazó John Steinbeck volt, aki „Érik a gyümölcs“ című regényében olyan pontosan megmérte a harmincas években Amerika pulzusát. Kérdéseire egy farmer, egy egyszerű ember válaszolga- tott, arról a vidékről, ahol minden az első angol, ír és skót telepesekre emlékezteti az embert. Űj-Angliából, még pontosabban északi irányban haladva alig kétszáz kilométernyire Kennedy szülővárosától, Bostontól, New Hempshíre-ből származott. Párbeszédükben — fent a Fehér hegységben, amelynek legmagasabb csúcsa George Washington nevét viseli — véleményem szerint úgy tükröződik a hatvanas évek első felének Amerikája, mint cseppben a tenger, — határozatlansága és kételyei, a mély válságba jutott értékek és igazságok, két évszázad jelenkori vitájának jellemző tünetei. Milyen ez az évszak? Amerikai, felelte Henry Luce 1941-ben (heti- és napilapjainak népesebb az olvasótábora, mint Csehszlovákia felnőtt lakossága), és ennek a témának egy egész könyvet is szentelt. Már előtte feltűnt Earl Browder, az "USA Kommunista Pártjának akkori főtitkára a párt nyolcadik kongresszusán csábító, de lényegében opportunista jelszavával: „A kommunizmus a huszadik század amerikanizmusa“ — s ezt végeredményben egy kis jóakarattal úgy is lehetett olvasni, hogy „A huszadik század kommunizmusa az amerikanizmus“. Santayana, a filozófus, miután idealista koncepciójának magaslatáról áttekintette a letűnt évszázadokat, úgy látta, hogy a „pax Romana“ és a „pax Britannica“ után most jő el a „pax Americana“, az amerikai béke kora. Csakhogy a valóság sokkal bonyolultabb, ellentétesebb volt. Az emberiség egészében véve nagyonis „amerikaiatlanul“ viselkedett, és az Egyesült Államokat sem kímélték korunk társadalmi áramlatai. 1949: A kínai népi forradalom legyőzte az amerikai intervenciót. A szocializmus, miután Közép- és Délkelet-Európában már megszilárdult, világrendszerré fejlődik. Truman beje4.
