Irodalmi Szemle, 1963

1963/6 - SZÍNHÁZ - A bizalom drámája a MATESZ színpadán

lovag igazi jelleméhez. Hisszük, hogy Bekével is „jó vásárt“ csinált a színház. Sorban utánuk mindjárt egy harmadik tehet­séges fiatalra, a Duval szolgáját alakító Zakál Gyulára figyeltünk fel. Rimský karikirozó el­képzelése itt jelesre sikerült, Zakál groteszk és mulatságos volt anélkül, hogy megbontotta volna a játék romantikus stílusát. Vezető szerepet kapott a Tiberge-t alakító Lengyel Ferenc. Nem tudni, az ő hibája-e, vagy a rendezőé, hogy játékába feleslegesen valami sátáni vonás vegyült. A színmű első felében jól éreztette, hogy ő a szellemi apja Des Grieux lovagnak és valami különös érzés köti hozzá, amiben van valami a nevelőnek természetes vonzalmából, de egy finoman szublimált nemiség is. Nem könnyű ezt a sok árnyalatot a szerepből kihozni és Lengyel — bár nem egy jelenetben meglepően szép a szö­vegmondása — szerepét kissé egysíkúra egy­szerűsítette. Elismeréssel szólhatunk néhány kitűnően megformált mellékszereplőről, így elsősorban a Modestát játsszó Ferenczy Annáról. Egyetlen jelenete van csupán, de akkor övé az egész színpad. És jó volt Pierre, Manón nevelője szerepében Siposs Jenő is, valamint az ostoba Marcellát ízesen fecsegő Lőrincz Margit. Zdenek Pavel díszletei hangulatosak, kis színpadon is jól szolgálják a rendező elképze­léseit. Viszont kosztümeivel nem érthetünk egyet. Nem várunk itt a ruhákban rokoko- pompát, de az egyhangú kéknek is van határa, édeskeveset éreztünk Manón pompakedvelé­séből. Végül külön kell szólnunk Monoszlóy M. De­zső fordítói munkájáról, talán helyesebben Nezval verses játékának költői interpretálásá­ról. A Manón nehéz feladat elé állította a ren­dezőt, az egész együttest, de a legnehezebb elé a fordítót. Nem állítjuk, hogy tökéletes, teljesen hibátlan az átültetés munkája, de tagadhatatlan, hogy Monoszlóy jól mondható verseket ad a szereplők szájába, rímeiben is szófűzéseiben érezzük a nezvali vers könnyed báját, ritmikáját, szárnyaló lebegését, hajlé­kony modulációját, azt a muzsikáló hangvételt, amely minden banalitástól és szentímentaliz- mustól mentes és az igazi költészet jellege. Nezval Manonja kemény dió és költő legyen a talpán, aki könnyen, a belső mag megsérü­lése nélkül feltöri. írjuk a fordító javára, hogy Monoszlóy költőien oldotta meg feladatát s így a siker egyúttal az ő érdeme is. Reméljük, hogy könyvalakban is megjelenik a Manón, és a további gondos, érlelő munka következmé­nyeként a fordításból eltűnnek majd a kisebb hibák, a könnyen kiküszöbölhető egyenetlensé­gek. A fordítói munka végső, körültekintő, komoly elemzése tehát későbbre marad. Üj elindulás és első siker, amely nem szü­letett meg könnyen, de odaadó, áldozatos, kemény munka árán. Ilyen áldozatos, kemény munkát elvárunk a továbbiakban is, hogy az előlegezett bizalom ne szenvedjen csorbát, de megerősödve, lelkes hittel szolgálja hivatásos színjátszásunk ügyét. a bizalom drámája a MATESZ színpadán Dobozy Imre: Holnap folytatjuk Az Irodalmi Szemle 5. számában Tóth Tibor kimerítő kritikát írt Dobozy Imre Holnap foly­tatjuk című színművéről abból az alkalomból, hogy a tavalyi évad legsikerültebb magyar darabja a fennállásának nyolcvanadik évfordu­lóját ünneplő prágai Nemzeti Színházban be­mutatásra került. Miután Tóth Tibor írásában a színmű tartalmát bővebben kifejtette, úgy hiszem, felesleges ezt illetően ismétlésekbe bocsátkoznom. Talán csak annyit fűznék hozzá, hogy a Holnap folytatjuk-ban Dobozy lénye­gesen többet adott a nálunk is bemutatott első színművénél, amennyiben az általa felve­tett problémákat elmélyülten és sokoldalúan a lélektan oldaláról világította meg. Magyar színpadon eddig kevés mai író birkózott oly eltökélten az együttélés és a bizalom, végső fokon tehát a szocialista erkölcs kérdésével, mint Dobozy ebben az új színművében. Dobozy erről a MATESZ műsorfüzetében így vall: „... ez a társadalom nemcsak az imperializ­musnak, a nyomornak, a tudatlanságnak üzent hadat, hanem a hazugságnak is; s nemcsak a társadalmi, hanem az emberi hazugságnak is. De mivel lehet megölni a hazugságot? Nyil­vánvaló, hogy mindenekelőtt a létezésmód, a munka, az elosztás igazságosságával: a for­málódó új erkölcs mindenirányú támogatásá­val: és azt hiszem, nem utolsó sorban, az embereket nyíltsága késztető, őket teljesjogú partnerként kezelő bizalommal." Ezek után, úgy érzem, nyugodt lélekkel írhatjuk a MATESZ új műsorpolitikája javára, hogy ezt a forrón aktuális, ízig-vérig mai problematikájú drámát műsorára tűzte és azt egy héttel Nezval verses színjátéka után ott­honi színpadán — a szerző jelenlétében — a komáromi közönség szokatlanul nagy és őszintén mély érdeklődése mellett bemutatta. Nem vitás, hogy Dobozy színművének be­mutatója nem csupán hivatásos színházunk

Next

/
Thumbnails
Contents