Irodalmi Szemle, 1963
1963/6 - Duba Gyula: Ma már nem, de azért itt ott. . .
szóösszetétel pontosan kifejezi, hogy lényegesen előbb tudjuk magunkat, mint teszem azt négy-öt évvel ezelőtt. Ma már lehet... ma már így nem lehet... ma már ez kevés ... ma már ez elképzelhetetlen és így tovább. Érdemes behatóbban megvizsgálni a helyzetet ekörül a probléma körül. Egyik napilapunkban olvastam a következő hírt: „A B-i Vízibicigligyár igényes exportfeladatokat kapott ez évre, de ennek ellenére teljesíti tervfeladatait.“ Az örvendetes hírecske elolvasása közben őszinte derű szállja meg az ember lelkét. Nagyszerű, Vízibicigligyár, csak így tovább! Feladataitok igényesek, de ti férfimódra, ennek ellenére teljesítitek a tervet. így kell ezt csinálni, hadd szerezzenek külföldön is számukra osztatlan elismerést merészvágtájú vízibiciglijeink. De vigyázat, nem ez a dolog egyetlen oldala! A hírecske tüzetes nyelvi vizsgálata óvatosságra int, s az eredmény nem egyértelműen vidító és optimista. Ugyanis... Mi az, hogy ennek ellenére is?... Valóban olyan ritka örömet okozó hír az, hogy egy üzem igényes feladatokat is tud teljesíteni ? Vagy talán... csak nem azt jelenti ez, hogy üzemeinknél a kevésbé igényes feladatokat sem bevett szokás teljesíteni? Mert a tiszta ész logikája szerint a dolog egészen idáig vezethető. Igényes feladatok, de ennek ellenére is... ebben benne van az is, hogy ha nem teljesítették volna, az sem lenne nagyon meglepő (még kevésbé felháborító), mert a feladatok valóban igényesek voltak. Felháborodni meg elég akkor is, ha nem igényesek. Csakhogy mélyen tisztelt társadalom-közösség, ha a hasonló esetek ilyen formulázását törvényesítjük, a jövőben a hírecskék tovább módosulhatnak és egyszer majd ezt olvassuk: „Cséphadaró Vendel szövetkezeti fejő a minap a késői éjszakai órákban tudott csak szabadulni a kocsmából, kedvenc ultipartijától, de ennek ellenére becsületesen megfejte teheneit.“ Nem kevésbé meghökkentett egy másik újságcikk, amely szintén a Vízibicigli- gyárról szólt. Szóról szóra ezt olvastam benne: „Integrál Ernő a B.-i Vízibicigligyár ambiciózus, fiatal mérnöke olyan vízi- biciglit tervezett, amely veszély esetén a víz alá is merülhet, szárazon pedig borotvaköszörű és divatos varrógép szerepét is betöltheti. Az új vízibicigli Után külföldön is (nyugaton is) nagy az érdeklődés. Sajnos, Integrál Ernő találmányának sorozatgyártását gazdasági okok miatt csak 1981. július 27-én kezdheti meg a Vízibicigligyár.“ Akárki mit mond, ez a dolog sincs egészen rendben. Nincs rendben azért, mert vízibicigliket nemcsak B.-ben, de egyéb országokban is gyártanak. S ebből következik, hogy 1981. július 27-ig egyes külföldi vízibiciglik nemcsak köszörűk és varrógépek lehetnek már a szárazon, de emellett családi helikopterek szerepét is betöltik a levegőben, a föld alatt pedig mint szénfejtő kombájnok működnek, így Integrál Ernő szenzációs találmánya elértéktelenedik és vízibicigli-köszörű- varrógépét szerte a világon egyszerűen kiröhögik ... ! Hasonló esetek azt bizonyítják, hogy a ma már nem fogalma napjainkban nem él még kristálytisztán a társadalmi életben, ezért használata ritkán indokolt. Egyelőre itt ott még ma is...! Nyilvánvaló, hogy mindez okozat, s a tiszta ész logikája okok után kutat, amikor felméri a helyzetet. A logikai bizonyító eljárás hosszadalmas és nehéz, jelen esetben meg kell elégednünk annyival, hogy az okok középpontjában Blöff Zebegény elvtárs áll (persze nem egyedül, hasonszőrű elvtársaival) és ezért kell öt leváltani. Ad 2. Ki is hát valójában Blöff Zebegény elvtárs ? Idézetek Blöff Zebegény elvtárs sajátkezűleg írt önéletrajzából: „Családom történelmi szereplése Blöff Bulcsu kilencrendbéli ükapámmal kezdődik, aki Dózsa György hadainak egyszerű meztélábosa volt. Tőle kezdődően az összes őseim mezétlábosok voltak, sokat éheztek és sanyarogtak és rendszerint lefejezték őket, mert makacsul le akarták magukról rázni az úri igát, Apám abban különbözött nagy- és szépapáimtól hogy neki már — mint éhenkórász falusi szatócsnak — olcsó vászonpapucsa volt, de az is lyukas. Ügy is hívták ezért, hogy a papucsos Blöff Jakab. Anyám, szegény, úriasszonyok szennyesét mosta, hogy vacak boltocskánkat, meg a düledező kocsmát és a szeszfőzdét valahogy fenn tudja tartani. Én mint apró srác libát, kecskét és birkát őriztem, néha ettem csak.
