Irodalmi Szemle, 1963

1963/6 - Fábry Zoltán: Európa elrablása

Európa elrablása 19. Katasztrófanihilizmus 1961-ben, Berlinben „Humanizmus — ma?“ címmel egy esszékötet jelent meg, melyben mindkét német állam értelmiségei vallanak a témáról. Az ismert nyugat-német katolikus író és pedagógus, Leó Weismantel — Hitler börtöneinek foglya, akit a nácik, csakúgy mint Bonn, egyformán túrtak ki állásából — arról ír, hogy a mi „zuhanó századunkban" most egyszerre vált lehetségessé minden élet kiol­tása: „Ez a lehetőség most először bukkant fel az emberiség történetében. A reális tények, Tfielyek jegyében a mai nemzedék él, azt mu­tatják, hogy az őrület, együgyüség és gonosz­ság hatalmai egy ilyen, az egész emberiséget érintő katasztrófa hatókörén belül szabadon dühöngenek. Amellett ez az ijesztő hatalmi erő, mely az egész világot veszélybe sodorja, eQV jóravaló derék ember alakjában jelent­kezik, aki mintha vizet sem tudna zavarni, az isteni világrend védőjének adja ki magát, miközben sejtelme sincs arról, hogy ö maga az, aki miatt a világ elpusztul." Egy kriminalitás előestjén az aktorokat és elszédített követőiket, tapsolóikat, a fejbó­lintó Jánosokat rögzítette itt Weismantel: az irányító, háború-éhes tőkés társadalmat kis- és nagypolgáraival, a kereszteslovagokat, a farizeusokat, akik ártatlanoknak tudják ma­gukat, miközben a tekintetnélküliség őrületig gonosz merényletét készítik elő; a kultúra „védőit“, kiknek a szájuk habzik a gyűlölettől, a műveltség álarcosait, akik a gondolat lelep­lező fényét könyvmáglyákba és világégésbe fojtják, mert a kultúra az élet és a béke dolga. Az öngyilkos kultúra: gyilkosok mentő hazugsága. Az atombomba, a katasztrófa első­sorban és mindenekelőtt a kultúrát pusztítja el egészében. Az atomtudósok lázadása, vétója a kultúra önvédelmi megnyilatkozása volt: a szellemerkölcs tette és elkötelezettsége. Albert Einsteinnak halála előtt még volt egy-egy felfedezése, de mint egy Haifában élő rokona •— Dr. Josef Spier — tanúsítja, nem hozta nyilvánosságra és elpuszította: „Nem akarok részt venni védtelen emberek bombázásában és megmérgezésében ... Ezért nincs szándé­komban olyan munkát megjelentetni, mely felelőtlen militarista körök kezében kataszt­rófához vezetne.“ A termonukleáris háború katasztrófa-lehetőségét így sem tagadhatta: „És a horizonton egyre világosabban tűnik fel az általános pusztulás.“ (R. Jungk.) A világpusztulás, mint az emberiség vég­célja filozófiai axióma. Nem véletlen, hogy a n émet Eduard von Hartmann proklamálta először, hogy az európai irodalomban is Fried­rich Heinrich Jacobi-nál bukkanunk először a „nihilizmus" kifejezésre. Ő állította, jóval Nietzsche előtt, hogy a tizenkilencedik század útja csak a nihilizmusba vezethet. A halálba- szuggerált németek, a háborúra edzettek, a tér-uszítottak, mindenki másnál predesztinál- tabbak a katasztrófa, a végpusztulás igenlésére és valósítására. A halálba-summázódóknak a heideggeri „Sein zum Tode“ mást meg sem enged. A végponton az „Altonai foglyok“ apója beszél a németekről, az „erősekről, akik bizal­mas viszonyban vannak a halállal". Ezt kapták örökségül, ezt tanították és tanulták, ezt élték és halták az istenek alkonyától — a ragna- röktől — az atomfasizmus nihilizmusáig. Üjra visszakanyarodtunk az oly sok mindent megvi­lágító — és a hitlerizmus éveiben teljességgel vállalt — germán mítoszhoz, Észak mitoló­giájához. A Grimm-testvérek életművét egy kötetbe sűrítő Kröner-kiadás bevezetőjében, Will Erich Peükert e mítosz alapját képező ságák német kihatását és jelentőségét így foglalja össze: „A mondák lelke legmélyéig rendítettek meg egy népet. Egy népet itt a történelmével ajándékoztak meg. És igazában ez a német történelem. Az aláhúzás Peuckerté, aki azon­ban figyelmeztetőn teszi még hozzá: „Jákob Grimm az Ella"-ban nem találta meg a régi germánok mitológiáját, ahogy azt a legtöbben hiszik. Ehhez sokkal lelkiismeretesebb volt. Ő jól tudta, hogy ezek az énekek olyan or­szágokból jöttek, melyek nem voltak néme­tek ... Ő egyetlen bizonyosságként a nyelvet tekintette. A legtöbben azonban, akik utána jöttek, elfeledkeztek az ő higgadtságáról és szabad utat engedtek fantáziájuknak; — így keletkeztek aztán azok a mitológiák, melyek­nek nincs eléggé megalapozott fundusuk." így szökött virágjába egy talmi „tudomány“, mely csak arra jó, hogy egy népet megmér­gezzenek vele. A Dr. Frick belügyminiszter által kiadott történelemtanítási vezérfonálban ezt olvashatjuk: „Első helyen, mint legfonto­Lesbia Vent Dumois metszete: Megvédjük Kubát

Next

/
Thumbnails
Contents