Irodalmi Szemle, 1963
1963/1 - Fábry Zoltán: Európa elrablása
a keresztény ember üdvösség-elvesztésének a félelme... ez megint a régi-régi félelem: a növőben levő primitív ember félelme, aki az erdő sűrűjében egyedül tudja magát, aki mindenfajta emberben ellenséget lát, és aki csak falkába verődve tudja ezt a félelmet elmulasztani.“ A huligánizmus az infantiliz- mus, a puerilizmus falkabátor fenegyerekes- kedése. A fasizmus nem más, mint huligán-impe- rializmus. Herman Rausching Hitler-portréja a leghitelesebb huligán-arckép: „Hitler a minden hagyománytól elrugaszkodott németek ama fajtájához tartozik, mely ráveti magát az első útjába akadó agyrémre s tíz körmével belekapaszkodik, annyira fél az űrtől. Hitler egyáltalában nem bátor ember. Sőt, rendkívül félénk ... megszeppent, kényeskedő, puha lény, akinek roppant erőfeszítésébe kerül kissé is bátornak... látszani. De akkor azután túlhágja a mértéket és szóban ki sem fejezhető brutalitást tanúsít. Hogy szembenézzen a legkisebb kockázattal is, mámoros állapotba kell kábulnia... Hitler gondolatai állandóan a kikerülhetetlen háború körül forognak, amelyet kíván, de egyben retteg is tőle.“ — Hogy az emberiségre, Európára mi várt, azt 1934. június 30-án „a félelem Szent Bertalan éjszakája“ mutatta meg, amikor Hitler nemcsak a lázadó SA-vezetőket gyilkolta le, de mint a vérrel betelni nem tudó görény, ez apropóból minden rendű, rangú és színezetű ellenfelét is likvidálta. A félelem álomfutása megkezdődött! Aki fél. az a félelemből élősködik és átplántálja másba, hogy ezzel önmaga félelmetessé váljon. Moeller van den Bruck, a hitlerizmus egyik intellektuális alapozója, 1924-ben ilyen értelemben melegíti fel a „furor teutonicust“: „így aztán egy világban, melynek már nem kell félnie Németországtól, változatlanul fennáll a németektől való félelem. Ez a félelem a mi egyetlen pluszunk. Még politikára is futja belőle, de nem jelentjük ki folytonosan jogtalanságát, ha nem erősködünk, hogy ártatlanok vagyunk,“ A fé- lelem-csinálás szükséglete a német militarizmus alfája és ómegája. Otthonát, hazáját az állandó félelem állapotába kell merevítenie, hogy aztán a félelem-determinálta terroruralmat világgá tágíthassa. Hitler egyszer így vallott Rauschningnak: „Felhasználom a régi uralkodó osztályt, függőségben és félelemben tartom.“ Hitler a félelem német lélektanának felbecsülhetetlen adalékát prezentálja: „Az emberek szükségét érzik, hogy féljenek: a rémület megkönnyebbülést hoz nekik... Bennünk van a rettegés s z o m - ja." A rettegés szomja: pontosabban nem lehet definálni a félelem-komplekszum mili- táns német mivoltát. A félelem a fasizmusban a félelemkeltés huligánjait aktivizálja, a rettegés szomja vérszomjas fenevadakat dob a színre. A háború, a világháború itt maga a kikerülhetetlenség. Rauschning, a tanú így beszél: „Hitlert kétség és aggodalom fojtogatja. . . Fél... Cselekedni kell. Nincs joga gondolkozni. Egy a fontos: cselekedni... Cselekedni azért, hogy cselekedj, mozogni, hogy mozogj, ez a végső lényege a hitleri tannak. De a hisztériások cselekvésének is ez az alapelve. Olyan ingatag világnak, mint amilyen maga Hitler, a nem kevésbé hisztériás német népnek szükségszerűen oda kellett jutnia, hogy ilyen alakból váljék vezér.“ Hisztéria, puerilizmus, infantilizmus, irracionalizmus — félelem nélkül elképzelhetetlenek. 1930-ban B. Grasset — Sieburg könyvének egyszer már idézett francia bevezetőjében — ezt írta: „A túlzás, a kolosszális, mely a német ízlést jellemzi, minket meglep. Itt a germanizálás szelleme hatalmi ösztönt jelent, mely mindennél fenyegetőbb. Ahhoz a szükséglethez, mely bámulatba akar ejteni, csatlakozik a „félelem-csinálás" szükséglete, és ez a tény egymagában is elég, hogy bebizonyítsa, hogy az önök országa a hatalom gyerekes megfogalmazásában rekedt meg.“ A félelem-csinálás, mint az önfélelem kompenzálása: a dölyf, a gőg és a prepotencia ikertestvére. Olyan nagyot kell mondani, hogy azt szemérmetlenségében — mely ugyanakkor nem más, mint gyerekes nagyzolás — senki se múlhassa felül. Frick belügyminiszter csak így állíthatta: „Mi csak önmagunkban bízunk, mint az örökkévalóság egy darabjában, mint istenközeli, istenegyenlő lényekben.“ Melyik nemzet mond ilyet? Amelynek urai, kalandorai, usurpátorai irigyek, önzők és így tekintetnélküliek. Aki világot irigyel, önző és így tekintetnélküli. Aki világot irigyel, az az egész világot kénytelen akarni: világhatalmat. Irigységét, mohóságát és félelmét csak így tudja mulasztani. A világhatalom: világirigység. De mi az irigység? A félelemérzet gyerekes önzése, bosszúvágya, melynek a türelmetlenség a noszogatója. A türelmetlenség árulkodó félelem-kategória. Sörén Kierkegaardnak, az egzisztencializmus ősének, evangélistájának Naplójában ezt olvassuk: „A félelem lényegében nem más, mint türelmetlenség.“ Gonzague de Reynold 1914-et ily módon magyarázza: „1914 német részről a türelmetlenség és a félelem gesztusa volt.“ Ahol a félelem türelmetlenséget időzít, ott fejest kell ugrani a háborúba. Hitler útja pontosan ki volt jelölve: „A hatalomra vágyunk minden erőnkkel és minden idegszálunkkal; remegünk a türelmetlenségtől." (Rauschning) A türelmetlenség ellenszere a kitartás, a várni-tudás: „Tartsd magad, Sors, Elet és Idő szabad S ki várni érez, várni tud. Várni tud, Kinek ön-énje nem hazug S nem hord össze hetet s havat.“ Ez az Ady-magatartás, ez az Ady-tanács példázó ellentéte mindennek, amit a német fasizmus jelentett, melynek ön-énje hazug
