Irodalmi Szemle, 1963

1963/5 - FIGYELŐ - Käfer István: Dobossy László: Kapcsolattörténeti esszé Hasekről

Nem tudom, de ezek a sorok nekem mindig Beethoven kilencedik szimfóniájának zárótételét juttatják eszembe. Érdekes már maga a vers zenei építkezésmódja is, amely lehet tudatos, de éppen úgy lehet valami tudatalatti folyamatok eredménye is. Akár így, akár úgy alakult ki azonban ez a szerkezet, új színt visz Tőzsér művészetébe.

Ezután a hullámok elcsöndesednek, és a csöndes hullámverésben még föl-fölcsendül a vers egy-egy motívuma, majd egy utolsó összefoglaló akkord zárja a költeményt:

Jussom a szóra, igazra, szépre, gyehenna-oltó hüs emberségre.

Szóljak halálig harcverest, bátrat.

Férfikor így jöjj’, vigyázlak, várlak.

Tőzsér ebben az első kötetében, különösen az utolsó ciklusok verseiben kimondta a lényeges korproblémákkal kapcsolatos emberi álláspontját. Jogosan várjuk most tőle, hogy ilyen erkölcsi komolysággal fejlessze tovább költői gondolkodását egy árnyaltabb világkép kialakításáig, amelyben helyet kap korunk minden kifejezésre méltó politikai és erkölcsi-emberi kérdése. Más szóval: belső gazdagodást várok vagy maximális teljességre való törekvést, kiegyensúlyozott, a legnagyobb művészi teljesítményekhez igazodó formai szinten. Tőzsér tehetsége mindenképpen feljogosít bennünket arra, hogy a jövőben gyors fejlődést várjunk tőle.

Roncsol László

Dobossy László : Kapcsolattörténeti esszé Hašekrôl

A népszerű irodalomtörténeti Kiskönyvtár Dobossy László Hašek-esszéjét közli. E sorozat minden darabja a nagyközönségnek szól, és olvasmányosságával az irodalommal lazább kapcsolatot tartó érdeklődő ízlésének is megfelel. A szerző nem törekszik a teljes Hašek- kép megrajzolására. Célja: a nagy cseh író műhelytitkainak elemzése, megismertetése a maqyar olvasóval. Dobossy elvezet bennünket a Švejk alkotási folyamatának rejtelmeibe, és sokszor olvasónapló-szerű gondolatai szinte élővé varázsolják Hašekot és halhatatlan hősét. A könyvecske elsősorban kapcsolattörténeti vonatkozásai miatt tart számot különleges figyelmünkre, hiszen ez is része a magyar- orszáqi érdeklődésnek a cseh és a szlovák irodalom, kultúra iránt. Hašek összes művei még csak megjelenőben vannak a „hašeko- lógusok“ szorgos munkája nyomán, a magyar olvasó pedig már gondolatébresztő kiadványt, esszémonográfiát kap kézbe századunk hányatott sorsú, forrongó egyéniségű szatirikusáról. Nem érdektelen, ha röviden nyomon követjük Dobossy László gondolatait Hašekrôl, és elidőzünk egy-egy különösen érdekes megállapításánál, hiszen Hašek és a Švejk ma is időszerű, mint ahogy világirodalmi társai, Don Quijote, Sancho Panza és a többiek.

A hašeki humor lényege a szatíra — a nevető fölénye a kinevetettel szemben, a sze- gényséq örök nevetése, amivel elviselhetővé teszi helyzetét. Valóban igaz, hogy akasztófahumor van, de vezér-humor vagy hős-humor nem létezik. Hašek is ebben az egyszerre védekező és támadó szatíra-köntösbe burkolódzott a kegyetlenül igazságtalan társadalommal szemben, sőt ezt sem tartva elégnek igazi énje védelmére, kocsmai tivornyákhoz, a léha

élet tipikus nagyvárosi jelenségeihez menekült. Ugyanez a gyökere az egyéniségét alakító második összetevőnek, édesanyjához való viszonyának is. Dac és megértés, segíteni akarás és menekülés az anyai szeretet elől. Hasonlóképpen irtózik a rendezett élet kiegyensúlyozottságától, s képtelen sokáig egy helyben maradva élni feleségével és munkahelyén. Vándorélet kell neki, hogy élje és tapasztalja a világot, melynek fonákságaitól, terheitől csak egyféleképpen tud szabadulni, ha sikerül azt ábrázolnia. Ehhez kell a szabadság, kötetlenség szülőtől, feleségtől, munkahelytől, konvencióktól-mindentől. Ez a mindentől elszakadása vezeti szükségszerűen a nihilisták közé, és csak 1917 októbere után válik igazán tudatosan a társadalom ostoro- zójává.

Maga-akarta hányatott életének élményeiből áll össze a Švejk halhatatlan épületének harmadik megfogalmazása, amelyben már világos a cél: az elnyomottak humorával vágni, ütni az elnyomókat. Az út idáig nem volt könnyű, s a fejlődés korántsem töretlen. Az eszmei letérések jellegzetes, és korunk számára is rendkívül tanulságos példája Hašek és a nacionalizmus.

írónk már 1907-ben világosan látta a nemzetiségi kérdés igazi hátterét, és Viktor Dyk allegorikus Becs ellenes cseh nacionalista költeményével szemben Hašek nem a cseh-osztrák világot, hanem az elnyomottak és az elnyomók világát állítja szembe. Ennek ellenére a fiatalkori karcolataiban és tárcáiban gyakori magyartéma sokszor negatív, főleg a magyarországi uralkodóosztályok ismert nemzetiségi politikája miatt. Ezt a korántsem indokolatlan nacionalista beállítottság fokozódik még a