Irodalmi Szemle, 1963
1963/5 - Szlovák népballadák: Jávorfaleány
Szlovák népballadák Jávorfaleány Cselényi László fordításai Jávorfa-erdőben muzsikások mennek. Hegedűnek való jávorfára lelnek. „Fogjuk meg, vágjuk ki, jó lesz hegedűnek“. Egyet sújt a balta, a fa nagyot reccsen. Másodikat sújtja, jávor vére freccsen. Harmadikat sújtja, ily szóra figyelnek: „Ne bántsatok engem, nem vagyok én jávor, szőke leány vagyok bíró városából. Kútra vízért mentem, haza későn jöttem, elátkozott anyám, jávorfává lettem. Vízzel teli kupám válott merev kővé, hideg kősziklává, magam jávorfává. Menjetek zenészek anyám városába álljatok meg lestett, rácsos kapujában, s húzzátok, szakadjon szíve bánatában. A hegedű zokog? Ancsi lánya vére. A hegedűpárna: az Anyicska keble. A négy pattanó húr: az ő arany haja. A visító vonó: az ő fehér keze. A hegedűkulcsok: liliom-ujjai“. Meahallja az anyja, szalad az ablakba: „Jámbor hegedűsök, aj, hagyjátok abba. Aj, hagyjátok abba, hagyjatok magamra. Elég a bánatom, Anyicskám siratom". Miguel Angel Peňate (Kuba), a nagybirtok vége
