Irodalmi Szemle, 1963

1963/5 - Tőzsér Árpád: Fiatal költők sorakozója

Plekner István felvétele

Tőzséi Árpád kÖltOK SOľ3lCOZOj£l

Az irodalom folytonosság. Az emberi társadalomban előre is, hátra is végtelen. Sokszor önmagába visszatérő, s újra előrerugaszkodó vonal, máskor komédiának ható cifra vonulás, de a nyaktörő kanyarok, kihívó cirkuszi színek ellenére is végeredményben mindig a megismerést szolgáló folyamat. Irodalmunkban egy-két év óta néggyel többen vesznek részt ebben a ,(folyamatban“. Batta György, Tóth Elemér, Gál Sándor, Bárczi István — négy fiatal ember, költő vagy leendő költő állott be a menetbe, szegődött tollas hivatást érezve. Hogy ismerettárunkhoz mit tettek — korai kérdezni. Egyelőre még létük és tehetségük is tett. 1958-tól, a Nyolcak emlékezetes antológiájának megjelenésétől ugyanis már nem egyszer kétségbe estünk: No jó, az antológia megjelent, de mi jön utána? Sokáig úgy látszott, hogy semmi. Aztán szinte egyszerre kezdtek megjelenni a Gál Sándor*, a Tóth Elemér-, a Batta György-, a Bárczi István- versek, s fellélegeztünk.