Irodalmi Szemle, 1963

1963/4 - FIGYELŐ - Käffer István: A szomszéd népek irodalma

na, ha egy másik kiadásban a cseh és szlovák utca- és személynevek pontosabb formában, hibátlanabbul szerepelnének. Azon is érdemes volna a szerzőnek elgondolkodnia, nem volna-e jó olyan cseh és szlovák városokat is bemutatni, mint Kutná Hora, Litomyšl, vagy Besztercebánya ? A sajátos és érdekes szau- deri esztétika sok figyelemreméltó dolgot látna ezekben a városokban. A kissé nyomasztó hangulató Wroclaw-fejezetet talán el lehetne hagyni, hisz Szilézia metropolisa már 1961-ben — amikor én jártam ott — sem azt

a kísérteties, háború-sujtotta képet nyújtotta, amit Szauder 1956-ban tapasztalt, hanem egy feléledő, megújuló város látványát. Helyette szívesen látnók a különleges zamatú Lublin vagy a bűbájos Visztula-parti városka, Kazi- mierz bemutatását. Ki lehetne a könyvet néhány jugoszláv tengerparti várossal (Split, Trogir, Hvar) is egészíteni: a sokat utazó szerző nyilván már ott, a mediterrán és a szláv világ találkozásának helyén is megfordult. Róma és Prága elemzéséhez pedig célszerű lett volna térképvázlatot mellékelni.

Világirodalmi antológia a középiskolák számára Tankönyvkiadó Budapest 1962, 586 l.

Lehetetlen nem felfigyelni a magyar kultúra munkásainak fokozódó érdkelődésére a szomszéd népek iránt. Tudományos és népszerű kiadványok, tanulmányok, publicisztikai írások sorozata jelzi ezt a határokat áttörő igyeke- zetet, mellyel a magyar kultúra óriási lépésekkel kívánja behozni a távolabbi és a közelmúlt szándékos érdektelenségéből fakadó mulasztását. A távolabbi múlt bűneit elég sokszor hangoztattuk már, a közelmúlt frázisszerű kapcsolatait pedig csak napjainkban ítélhetjük igazán kritikus szemmel.

Minden elfogultság és túlzott liberalizmus nélkül elmondhatjuk, hogy a szocialista tábor országainak egymást megismerése és kulturális kapcsolatai általában nem érték el és ma sem érik el azt a színvonalat, amelyet a szocialista tábor testvéri közösségének elmélete követel. A hibák és hiányosságok több okra vezethetők vissza. A közös jövőt választott népek politikai vezetői „a szocializmus építése az első“ jelszóval nem fordítottak megfelelő gondot az egészséges nemzeti és nemzetiségi érzésre, nem számoltak azzal a helyzettel, hogy a kapitalista múlt káros öröksége ezen a területen sem tüntethető el gazdasági és politikai, még kevésbé adminisztratív intézkedésekkel vagy hivatalos kormány-nyilatkozatokkal. Az előttünk álló feladat igen nehéz, hiszen a Szovjetunión kívül az európai szocializmus huszadik éve felé járva eléggé furcsa, hogy most jutunk el olyan problémához, mint a népeink közötti barátság és a sokak tudatában erősen meglevő és ható téves nézetek kiküszöbölése. A kérdés azért is rendkívül összetett, mert „elhanyagolt betegségről" van szó. Engedtessék meg a hasonlat kifejtése.

1948—49-től kezdve hangoztattuk a népeink közötti ellentétek megszűnését, de színvonaltalan brosúrákon kívül mással nem járultunk hozzá, hogy a kijelentés igaz legyen. Megindult a közös könyvkiadás, de viszonylag későn és nem kielégítő mértékben, közben hibák történtek a nemzetiségi politika területén, és a nacionalizmus sok esetben a személyi kultusz következtében vagy azzal együtt jelentkezett. Később időszerűtlenné tettük ezt a problémát,

elhallgattuk, s annak ellenére, hogy a közeledésben némi előrehaladás mutatkozott, lényegileg mégsem lehetünk elégedettek. íme az elhanyagolt betegség a szocializmus második évtizedének végén.

A személyi kultusszal, a dogmatizmussal együtt le kell számolnunk egymást-megismer- nünk nacionalizmusból eredő akadályaival is, el kell érnünk, hogy a népek közötti barátság hangyamunkája tömegméretű legyen, és minden népi demokratikus, szocializmust építő országban meginduljon. Különösen fontos a múlt nacionalista ellentéteinek őszinte elítélése, s az ellentétek szellemét alattomban ébren tartó elméletek állandó támadása. Egyszer s mindenkorra „érvényteleníteni“ kell azt a demagóg nézetet, hogy a nemzetiségi kérdésben elkövetett hibák revideálása gyengíti a szocializmus építését és a szocialista tábor egységét. Igenis szükség van erre is, mint ahogy a személyi kultusz visszásságainak feltárására. A napjainkban mérföldes csizmákban rohanó történelem bebizonyította, hogy a hibák, az „elhanyagolt betegségek“ feltárása — erősít.

Miért tartjuk szükségesnek mindezt elmondani egy 4.000 példányban megjelent középiskolai szöveggyűjtemény, egyszerű tankönyv méltatása során ? A hoszúra nyúlt beveztőben érintett probléma megoldását, a népeink közötti őszinte, megalapozott tényeken nyugvó barátság építését alulról, a népek között kell folytatnunk. Ezt a szempontot tartotta szem előtt a budapesti Tankönyvkiadó, amikor megjelentette A szomszéd népek irodalma című antológiát Dobossy László szerkesztésében. Mindannyian világosan látjuk, hogy a szocialista tudat kialakításának elsősorban az ifjúság nevelésében kell folynia, tehát a népek közötti barátság és megismerés már az iskolák feladata is! Kétségtelen, hogy Dobossy könyve még kötelező olvasmánnyá sem vált a magyarországi középiskolákban, de megjelenésének ténye tükrözi azt a folyamatot, amely Magyarországon megindult a szomszédos népek kultúrájának igazi megismertetése — és ezzel

a szomszéd népek irodalma