Irodalmi Szemle, 1963
1963/4 - HAGYOMÁNY - Bottka Ferenc: A kassai proletkult irodalmi tevékenysége
kulatív felfogást sem, amely különálló, a múlttat sommásan elvető új proletárkultúra létrehozását tűzte ki céljául. A kassai proletkult működése, amely rendkívül sokoldalú és szerteágazó volt, hazai szocialista kultúránk haladó — s eddig még kellőképpen nem méltatott — hagyományai közé tartozik. Feltárása és részletes értékelése egyre inkább sürgető feladat. Tanulmányunkban e téma irodalmi vonatkozásaival szeretnénk röviden foglalkozni. Jelenetek, tömegjátékok A kassai proletkult körében született irodalmi alkotások a kulturális munka mindennapi gyakorlásával függnek össze. Az őket megörökítő írásos források meglehetősen korlátozottak. Mindössze a párt napilapjában, a Kassai Munkás -ban s a vele közös szerkesztésben megjelenő Nőmunkás-ban és Munkásnaptárakban találunk ilyen természetű adatokat. E források elég sokoldalúan, de korántsem teljességében tükrözik az elvégzett munkát, s így sok esetben szóbeli közlések, visszaemlékezések alapján vagyunk kénytelenek egy-egy — gyakran igen lényeges momentumot — rekonstruálni.6 A proletkult égisze alatt meginduló irodalmi munka az úgynevezett munkás-estékkel volt a legszorosabb összefüggésben. így nevezték azokat az 1921 őszén megrendezésre kerülő műsoros esteket, amelyeken a proletkult tevékenységét kezdeményező gárda verseket, jeleneteket, kisebb zeneszámokat adott elő az egybegyűlt munkáshallgatóságnak. Ezek az estek hamarosan igen nagy népszerűségre tettek szert. Az előadók száma megnövekedett, s már 1922 elején színjátszó csoport alakult, amely nagyobb lélegzetű darabok előadására is vállalkozhatott.7 A csoport vezetősége nem zárkózott el régebben írt művek előadásától sem (pl. Karinthy Frigyes: Bűvös szék c. szatirikus jelenetét is színre vitték), de hamarosan erős hiányát érezték az újfajta, harcos szellemű és forradalmi tartalmú repertoárnak. E szükség alkotásokat követelt, s a kör vezetői nem tértek ki e „társadalmi megrendelés“ teljesítése elől. Kollektív munkával — szinte a próbák folyamatában — önmaguk állítanak össze kisebb tréfákat, jeleneteket. Egy ilyen jelenet — Mácza János szignójával — a Munkás 1922-es évfolyamában is megjelent.8 Címe: Emberek. A néhány perces pillanatkép egy tüdőbeteg munkás nyomorát mutatja be a nézőnek. Az anya a színpad egyik sarkában ül, krumplit hámoz. A fiú panaszkodik, a jótékonykodó úrihölgy-látogató üres, zokog. 6. Itt szeretnénk köszönetét mondani mindazoknak a kortársaknak — névszerint Hidas Antalnak, Kassai Gézának, Mácza Jánosnak és Szántó uditnak, akik felvilágosításaikkal munkánkat segítették. 7. A munkás-estekkel és a proletkult egyéb színielőadásaival a Hét-ben megjelenő cikksorozatunkban foglalkozunk részletesen. 8. M.: Emberek. KM 1922. jan. 4. sz. képmutató és teljesíthetetlen tanácsán kesereg: honnan vegyen jobb és bővebb táplálékot, mikor éheznek, s még a legszükségesebbre is alig telik. Hazajön a lány, pénzt és élelmet hoz. Az anya gyanút fog: honnan ? miből ?... Nem kétséges, a lánya önmagát árulta. Keserű szavakban kirobbanó veszekedés, majd döbbent csend, az anya kétségbeesetten és tehetetlenül Szántó Judit visszaemlékezései nyomán a jelenet külső megformálásának a részletei is megelevednek előttünk. Az anyát ő maga alakítja, a tüdőbeteg fiú — Hidas Antal; rongyos ingén szénnel rárajpzolt bordák hangsúlyozzák leromlott testi állapotát. A lány — Máczáné, nagy fehér masnival, „kikészítve“ jelenik meg a család előtt. A játék során több ízben — szinte karikirozottan — visszatér az orvos tanácsa: „Tej, vaj, tojás...“ Honnan vegyék a betegnek ? ... A jelenet végén felállnak a színpad előterében, s onnan kiáltják: „Tej, vaj, tojás!...“ A közönség megindultan figyel, egyesek zokognak. Nem kétséges, a darab egyszerű, helyenként primitív s az akkoriban divatos nyomor-irodalommal tart kapcsolatot. Szerepe azonban kétségen kívül pozitív: széles körökben hatott és harcra mozgósított. Az Embereken kívül több más hasonló darab is keletkezett. Ilyenek lehettek pl. a Munkás meghívó-hirdetéseiben szereplő A kövér, A Felsülés s A vörös paraszt és a marxista diák c. jelenetek.9 Szóvegeik azonban nem maradtak fenn, s negyven év távlatából a kortársak sem tudnak visszaemlékezni konkrét tartalmukra. Talán egyszer valamely véletlen folytán, felszínre kerülnek részletesebb dokumentumaink. Az előbbi jelenetekhez hasonló kollektív munka az 1922 tavaszán színre került Fehérterror c. nagyobb szabású előadás, amely a magyarországi ellenforradalom vezetőinek leleplezését tűzte ki célul. A darab tulajdonképpen egy bírósági tárgyalás. A szerzők a proletárbíróság ítélőszéke elé állították Horthyt s a fehér terror fő képviselőit: a bírókat, az ügyészt, a katonát stb. A vádlók: a munkás, a paraszt, az anya, s az apa nélkül maradt gyerekek — a terror szenvedő alanyai. A vád- és védőbeszéd elhangzása után a három tagból álló bíróság ítél; a nép gyilkosai elnyerik büntetésüket. — Mint említettük, a darab kollektív munka, az ötlet Hidas Antaltól ered, a vádbeszédet Kassai Géza, a vádlottak védekezését Komor Imre, az egyéb párbeszédeket Hidas Antal írta. A Fehérterror szövegét sajnos a Munkás nem tette közzé. Állítólag a new-yorki Oj Előre vasárnapi mellékleteként megjelenő Proletárszínpad c. brossura-sorozatban, 1927 folyamán nyomtatásban is napvilágot látott.10 Ezt a szöveget azonban még nem sikerült megszereznünk. 9. A kövérre vonatkozóan 1. Az önképzés munkája. KM 1921. nov. 63. sz. közleményben. A Felsülésről: M 1923 szept. 1. sz., A vörös paraszt és a marxista diák-ról: M 1923. aug. 4. sz. 10. Hidas Antal közlése.
