Irodalmi Szemle, 1963
1963/4 - Gáspár Margit: Hamletnek nincs igaza
kért. Az öregasszony a pult alatt keresgélt. És akkor... MIKE: Melyiktek vágta fejbe a bronznehezékkel? GABI (gyorsan): Én. Aztán elrohantunk. MIKE: Hány óra lehetett? GABI: Fél kilenc. MIKE: És a trafik még nyitva volt? A János- hegyen ? Télen ? GABI: Miért? kérdi (Hevesen.) Miért nem hiszi ?! MIKE (leteszi a noteszt, csöndesen): Azért, fiam, mert... (Az asztalra támaszkodva elörehajlik.) Tudod, én a Szabadsághegyen lakom... A jánoshegyi busz télen nem jár. GABI (hevesen): De mikor... MIKE: Te nem jártál idén télen a Jánoshegyen. Aztán meg: az a bizonyos újsághír téves is volt. A trafikost nem ütötték le. Agyonlőtték. GABI (lélekszakadva): De a bronznehezék... MIKE: Nem volt ott semmiféle bronznehezék. GABI (vad dühvei): Beugratott?! MIKE: Mondd, miért találtad ki ezt az őrült rablómesét ? GABI (magánkívül): Ez az igazság! MIKE: Mért találtad ki? Felelj! GABI (magánkívül): Mért nem hisz nekem? Mért kínoz? MIKE (keményen): Hát ha te nem mondod meg az igazat, majd megmondom én. (Nagy nyomatékkal.) Te most, édes fiam, alaptalan vádat koholsz önmagad ellen és azt akarod, hogy ennek alapján elítéljenek. Mégpedig az én közreműködésemmel. GABI (egy pillanatig dermedten nézi Mikét, aztán élesen nevetni kezd). MIKE (hidegen): Ne hisztériázz. Nem vagy kisasszony. GABI (torz mosollyal): Ügy tudtam, ön vasesztergályos volt. MIKE (nyugodtan): És? GABI (maró gúnnyal): Egy melós, aki pszi- chologizál! MIKE (nagyon mélyről): Bár jobban értettünk volna a lélektanhoz. Bár jobban értenénk hozzá ma is. GABI (hirtelen elsápad, kisfiús hangon): Most... mégis kérek vizet. MIKE (tölt a pohárba, megitat ja. Közben gyöngéden): Fáj még a seb? GABI: Néha. (Hátradől.) MIKE (nagyon meleg hangon): Hidd el, ez így nem mehet tovább. Ha az ember bátran szembenéz a rémekkel, már csak félany- nyira rémületesek. GABI: Nagyon fáradt vagyok. MIKE: Várj. Majd én megpróbálom felidézni a történteket. Abból, amit tudok, abból, amit mondtak és abból, amit sejtek... Te ne is szólj, csak ints igent vagy nemet... Hogy így történt-e .. . GABI (bólint). MIKE (jegyzeteit lapozva): Azon a napon kezdődött, mikor én először jöttem el hozzátok öt év után ... Később megtudtam: Kalotai Lili megelőzött. (A fény lassan kialszik.) Te már nem voltál itthon, amikor Kalotainé nálatok járt... GABI (lehúnyt szemmel): De... a szobámban gyakoroltam a vasárnapi koncertemre. (Teljes sötétség, a sötétben megszólal a zongorán Chopen Forradalmi etűdje.) ELSŐ FELVONÁS 1. jelenet A szín kivilágosodik: földszintes zugligeti villa nappali szobája. A háttér üvegajtaja kis verandára és őszi napsütésben fürdő rozsdás lombozatú kertre tárul. Baloldalt ajtó: az Gabi szobája nyílik. Onnan hallatszik a zongoraszó. Jobb 1-en kisebb ajtó, azon túl Anna szobája. A berendezés otthonos, de kopottas. Itt-ott néhány jellegzetes „családi bútordarab", a fenékfalon szekreter, baloldalt, elöl asztalka, mellette szék és állólámpa. Jobboldalt uzsonnához terített asztal, jobbról-balról székkel, mögötte karosszék .A falon feltűnő helyen Tárnok István kissé elmosódott rajzú arcképe. A Forradalmi etűd szenvedélyesen viharzó futamait és akkordjait vad kutyaugatás zavarja meg. ANNA (negyvenéves, szép, tiszta arcú asszony. Fekete ruhát visel): Hallgass, Kópé, elég volt, Kópé! (Az ugatás lassan élcsendesül.) GABI (egy percre abbahagyja a zongorázást, kikiált a nyitott ajtón keresztül): Ki jött, édes ? ANNA (visszakiált): Kalotaiék! (Előre engedi a vendégeket, akik belépnek a szobába. Gabi újra zongorázni kezd bent a szobájában.) FRICI (húszéves fiú. Kifelé les, mintha féltené a kutyától a lábikráját): Kópé különleges ellenszenvével tüntet ki. LILI (olyan idős, mint Anna. Nagyon divatosan öltözködik. Látszik rajta, hogy rendkívüli felkészültséggel folytatja a 'hadviselést a múló idő ellen. A hóna alatt tartott aktatáska ugyanakkor mintegy hangsúlyozza, hogy nemcsak divatbáb: „komoly munkaerő". Könnyedén): Engem se szívlel soha. ANNA (miközben hellyel kínálja a vendégeket): Szegény állat, mostanában szinte hisztériás. Nagyon ragaszkodott a gazdájához. (Egy pillantást vet Tárnok fényképére.) LILI (körülnéz): Gabi gyakorol? ANNA (mindvégig valami furcsa tartózkodással): Vasárnap játszania kell a Kossuth Klubban. FRICI: Bemegyek hozzá. (El balra, becsukja maga mögött az ajtót. A zongorázás elhallgat, bentről a két fiú hangja hallatszik, amint köszöntik egymást.) ANNA (az asztalhoz lép): Tölthetek teát? Van még a kannában.
