Irodalmi Szemle, 1963
1963/4 - Gáspár Margit: Hamletnek nincs igaza
Műkedvelő színjátszóink körében gyakran hangzik el a panasz, hogy kevés a „szocialista dráma", kevés az olyan színmű, amely napjaink problémáit érinti, olyan kérdéseket vet jel, amelyre mindennapi életünkben választ várunk. Tagadhatatlan, hogy hiányról van szó, és színjátszóink követelése helytálló, amikor íróinktól, kiadóinktól, lapjainktól segítséget várnak. Az Irodalmi Szemle több alkalommal közölt már részleteket, szemelvényeket színjátékokból, ezúttal azzal siet öntevékeny színjátszó csoportjaink segítségére, hogy Gáspár Margit H amiét ne k nincs igaza című drámáját teljes egészében, két folytatásban közli. Választásunk azért esett Gáspár Margit drámájára, mert mai életünk lényegét érintő korszerű témát taglal; színpadjainkon ritkán láthatunk mai, korszerű darabot, amely a felépítés, szerkezet tekintetében olyan kifogástalan lenne, mint Gáspár Margit színműve. Jelenetről jelenetre emelkedik a játék hőfoka, izzóak a nyelvileg is pregnáns, életteljes párbeszédek és a színmű gondolati elemeit a szerző kitűnően, művészi hitellel ötvözte össze a játék érzelmi elemeivel. Választásunknál tekintettel voltunk műkedvelő otthonaink színpadjainak teherbíró képességére, technikai berendezésére is. Ügy hisz- szük, hogy akad néhány kezdeményező csoportunk, amely vállalkozik majd arra, hogy a tél folyamán bemutatják Gáspár Margit eszméjében és művészetében érett színjátékát. Ugyanakkor a darab közlésével többi színjátszóink és rendezőink figyelmét is felhívni kívánjuk azzal a határozott célzattal, hogy az igény emelésével járuljanak ők is hozzá színjátszó mozgalmunk színvonalának emeléséhez. Hamletnek nincs igaza Előjáték A fény a színpadnak csak kis körét fogja be, azon tűi sötétbe vész minden. A fénykörön belül nagy karosszék, mellette asztalka, azon orvosságos tubusok, vizeskancsó és pohár. Az asztalka túloldalán szék. A színen két férfi: Gabi (húszéves) a karosszékben ül, háziköntösben, párnákkal feltámasztva. Az arca betegesen beesett, elgyötört. Mike Gábor (negyvenöt éves, de jóval idősebbnek látszik) az asztalka mellett foglal helyet. GABI (a karosszékben vergődve, egy idegroham önMvületében kiáltozza): Hagyjon! Inkább bevallók mindent! De aztán hagyjanak, hagyjanak végre békében! (A párnákba temeti az arcát, zokog.) MIKE (vizet tölt egy pohárba. Gabihoz csendesen): Nem innál egy kis vizet? GABI (anélkül, hogy odafordulna, heves mozdulattal félrelöki a poharat. A víz kilocs- csan): Ne játssza az irgalmas szamaritánust! MIKE (leteszi a poharat, türelmesen): Hát akkor beszélj. GABI (maga elé mondja, görcsösen hadarva): Karriert akartam csinálni. Világkarriert. Biztattak: „Odakint vagyont kereshetsz!“ Más, fiatal művészekre hivatkoztak, akiknek sikerült. MIKE (előveszi noteszét, feljegyez valamit). GABI (odapillant): Csak jegyezze: Hónapok óta szervezzük a szökést Sümegi Nagy Balázszsal. Kalotai Frici, a harmadik társunk, csak az utolsó percben sodródott mellénk. MIKE (jegyez): Folytasd. GABI: A határzóna-engedélyt nem volt nehéz megkapnom. De — pénz is kellett volna. Nem kevés. Elhatároztuk, hogy megszerezzük. MIKE (ránéz): Hogyan? GABI: Nem szívhatnék el egy cigarettát? MIKE: A lyukas tüdőddel? Bolond vagy? GABI (legyint)-. Mindegy. (Lázasan, kapkodva folytatja, olykor hadar, majd el-elakad.) Előbb arra gondoltam, hogy a központi kasszából... de ... nem sikerült... És akkor... (éles hangon, kiáltva) a jánoshegyi trafikost mi ütöttük le! MIKE (hűvösen): Ügy? GABI: November óta keresik a tetteseket. Mi voltunk azok! Sümegi Nagy Balázs, meg én. Ö már odaát van. Én itt vagyok. (Kiáltva.) Tessék, itt vagyok! MIKE (a jegyzetei fölé hajlik, szárazon): Hogy történt ? GABI (akadozva): Ahogy a lapok megírták... Rólunk csak annyit tudtak, hogy két fiatalkorú ... MIKE (erélyesebben): Tehát hogyan? GABI: Autóbuszon felmentünk a kilátóhoz ... MIKE (jegyez, csöndesen): A kilátóhoz... GABI (hol gyorsan, hol vontatottan): Igen, a Szabadsághegyről. Kilestük, mikor a trafi- kos egyedül volt. Balázs szinészfotókat Gáspár Margit
