Irodalmi Szemle, 1963
1963/4 - Kovács Ede: Versek
csipkerózsika ébresztgetése de profundis ismertem már régen látásból és hallásból annakidején kékszemű és aranycopfos volt a csipkerózsák közt jeküdt egy mesekönyv kemény fedelén borzasztóan szánakoztam rajta mikor a nagymamám sorra elmondta mi baj érte nem a szobrászművész Idő nem vésett rajta ráncokat de csodamódra ma barna a haja s a szeme is sőt olykor-olykor napszemüveget is hord sétálgatok egy ház mellett ahova minden nap hegyről gurul le az est s amelyben Csipkerózsika alszik. nem sejti hogy csókjaim gammasugarakat lövellnek az ablakon keresztül s az ajkához törnek diáklányok álmát alussza a francia nyelvről és a költészetről álmodik majd ha felébred talán észreveszi hogy a leheletétől kibimbóztak a virágágyak a télikertben s talán mégis csókra csücsöríti a lelkét Kovács Ede versei a mélységből kiáltok hozzád bányák fenekéről a világot néhanapján könnyeken keresztül látjuk s minden tárgynak két körvonala van igazi és képzelt egyedül vagyok a sötétben mint elő nem hívott film várom hajad sugarát s mosolyodat az előhívót hogy minden áttetsző legyen ami bennem rejtőzik csalogass elő a mélyből ahol a szén a fejem felett ropogva -zengve őskori szerelmekről mesél tavasz találkoztam a Tavasszal aranybahajló haja volt és pisze orrocskáján virágpor amennyi a szeplőd annyi csókot adnék gondoltam mikor akárcsak reggeli köd a zümmögő erdőből úgy kerekedett fel bennem a vágy sejtelem honnan patakzik bennem ez a remegés ez a nyárfa-rezgés honnan a villany orgona csendes tremolója valaki rámmosolygott a langy szellővel valaki piros billentyűket érintett meg mikor kezet nyújtott
