Irodalmi Szemle, 1963
1963/3 - DISPUTA - Kilenc kérdés, kilenc felelet a szlovákiai újságírók kongresszusa után
magyar államok közötti kulturális szerződésnek a jövőben erre a területre is ki kellene hatnia. Képzett újságírók hosszabb idejű tanulmányútja, nagyban segítené a szakmai' és különösen a nyelvi tudás fokozását. Szőke József: Az utánpótlás nincs megoldva és nagyon nyugtalanító ez az állapot. Hogy kiből lesz újságíró, ez a véletlenen múlik. Sokan csak jó foglalkozást látnak benne és csakhamar elkényelmesednek, elillan belőlük minden harci szellem. Zsilka László: Az újságíró utánpótlás a csehszlovákiai magyar újságírás egyik legsürgősebb megoldásra váró problémája. A kérdés nem olyan egyszerű. Bratislavában van ugyan újságíró fakultás, ahol tanulnak magyar diákok is (bár kis számban). Am ők is a szlovák nyelvet és stilisztikát tanulják. Tehát magyar újságírókat itt nem képeznek. Marad a bölcsészeti kar, a magyar szakosok. Az Oj Szó az utóbbi években éppen a magyar szakosokból próbálja kiválasztani az utánpótlást. Már főiskolai tanulmányaik idején foglalkozik velük. S az eredmény? A főiskolát végzett tanulók kötelesek tanítani menni. Ez rendelet és eddig nem sikerült kivételt eszközölnünk. Előzetes megbeszélések eredményeként némi megoldás mégis ígérkezik. Az újságíró karon megoldható, hogy három-négy évenként nagyobb számban vennének fel magyar hallgatókat, akiknek lehetővé tennék a magyar nyelv- és irodalom tanulását. Ezt a problémát a magyar szerkesztőségeknek közösen kellene megvitat- niok és az Üjságíró Szövetség, valamint az újságírói kar segítségével keresni a legjobb megoldást. Természetesen az újságírói fakultás egymagában nem biztosíthatja az utánpótlást. Hisz szerkesztőségeinkben már most szükségét látjuk ipari, mezőgazdasági szakembereknek, közgazdászoknak stb. Ezt pedig az újságírói fakultás egymaga nem biztosíthatja. Keresnünk kell hát a kiútat. 8 Jócskán akadnak olyanok, akik újságíróként kezdték az 50-es években. Sajnos, azóta hátat fordítottak a sajtónak. Azt mondják, nem lehet, nem érdemes. A lapok kampányszerűsége megbénítja az egyéni kezdeményezést, a gondolatiságot. Az elmúlt évek újságíró gyakorlata mennyiben segítette, illetve gátolta az újságíró egyéniségek kialakulását? Duba Gyula: Nem találkoztam még újságíróval, aki az ötvenes évek gyakorlata miatt erkölcsi felháborodásában fordított volna hátat az újságírásnak. És a kampányszerűség sok mindent megbéníthatott ugyan, de a gondolat folytonosságát nem állíthatta le. Akik maguk is maradéktalanul kampányemberek lettek, azok többre úgysem képesek. Az elmúlt évek valóban nem segítették elő az újságíró egyéniség kialakulását, de úgy vélem — az íróember erkölcsi profiljának az alakulását lényegében döntően nem befolyásolták (becsületes és következetes írói magatartásra is van elég példánk). Egy dologra mindenesetre megtanítottak: hogyan nem szabad soha többé gondolkoznunk! Fonod Zoltán: Az újság nem almanach. Aki hát a „kampányszerűséget“ (értsd: időszerűséget!) kifogásolja, valahogy úgy van az újságírással, mint az az ember, aki szereti ugyan a testnevelést, mindösszei egy kifogása van: csak mozogni ne kellene! Fukári Valéria: Véleményem szerint az elmúlt évek gyakorlata lehetetlenné tette az újságíró egyéniségek (főleg többes számban szólva!) kialakulását. (Lásd az 1. és a 3. számú feleletet.) Gály Iván: Ez egy mondva csinált probléma. Az ötvenes évek elejétől sokan mentek át sajtónkból más munkaszakaszokra. Ennek számos oka volt, de semmiképpen sem általánosítható az ankétkérdés tendenciós magyarázata. Bár nem vonom kétségbe a kivétel lehetőségét, a többségnél ez legfeljebb utólag kiötlött mentegetőzés: „Én már akkor mindent láttam, mindennel tisztában voltam, többet akartam, de nem lehetett...“ Szememben az ilyen érvelés hitelét veszti és semmiképpen sem rokonszenves. Különben az elmúlt években az újságíró egyéniségének kialakulását ellentétes előjelű hatások befolyásolták. A kérdés külön tanulmányt érdemelne. Itt csak egy észrevételt szeretnék leszögezni. A múlt légköre ugyan nem-igen kedvezett az egyéni látásmód és hangvétel kialakulásának, de a tehetséggel, felkészültséggel és a jellem szilárdságával arányosan csökkent a külső kedvezőtlen befolyás gyakorlati hatása. Dr. Strasser György: Sokakért kár, de ugyanakkor voltak olyanok is, akik szerencséjükre idejében felismerték, hogy szerény tehetségüknél fogva nem érvényesülhetnek. Ilyen önbírálatra a jövőben még nagyobb szükség lesz, hiszen hovatovább nemcsak hogy megtanulunk önállóan gondolkodni, de aszerint is cselekszünk.
