Irodalmi Szemle, 1963

1963/3 - DISPUTA - Kilenc kérdés, kilenc felelet a szlovákiai újságírók kongresszusa után

Mindezek holnapi tevékenységeink jegyzéke, amiért a holnap irodalmáért fáradozunk, de hogy ez az igyekezetünk maradéktalanul hasznos legyen, fontos, hogy tegnapi tevékenységünk házatáján is rendet teremtsünk. Ahol munka folyik, ott selejt is termelődik. A mi műhelyünkben sem volt ez másképpen, sem az író, sem a kritikus műhelyében. Tudjunk helyesen és következetesen leszámolni ezekkel a selejtekkel. Ne féljünk attól, hogy az igazság felismerése ellentmondásra kényszerít tegnapi magunkkal szemben. Aki következetesen és maradéktalanul meg akarja valósítani az igazságot, nehezen mentesül ilyen ellentmondásoktól. Egyes írók és kritikusok úgy gondolják, elég az új igazság felismerése, a tegnapi tévedés amúgyis lezárt fejezet már. Téves és káros nézet ez. A ma igazságához tegnapi tévedéseink leleplezése is hozzátartozik.

Kicsiny és fejlődő irodalom vagyunk még. De én hiszek ennek az irodalomnak létjogosultságában és fejlődésében. Hiszek benne és szavazatom partikuláris erejéig arra bíztatom a választmányt is, hogy ne szűnjön meg róla gondoskodni, érte lelkesedni. Persze nem hamis propagandára buzdítok, nem azt kívánom, hogy holmi hurrá- lelkesedés átkottázza a leírt mondatokat. Az irodalom intenzitása a megfogalmazásban rejlik, ennek a hangerejét pusztán az érvelés és a magyarázás hangszóróival növelni nem lehet. De lehet növelni a megfogalmazás erejét, ha segítő kezet nyújtunk az azon buzgólkodók felé.

Ennek a reményében zárom soraimat, a választmánynak pedig erőt, egészséget és sikeres munkát kívánok.

kilenc kérdés, kilenc felelet a szlovákiai újságírók kongresszusa után

1. Hogyan ítéli meg publicisztikánk közelmúltját és jelenlegi helyzetét?

Duba Gyula: Szkeptikusan. A publicisztika a harcos véleménynyilvánítás műfaja, s mint ilyen, erősen gondolati jellegű irodalom. Tényeket állapít meg, de következtetéseket is von le belőlük, általánosít és összegez. A mi publicisztikánkból (de nemcsak a miénkből) a közelmúltban hiányzott a harcos véleménynyilvánítás igénye is és a gondolati jelleg is. E két jeles tulajdonság most ébredezik benne, publicisztikánk (amennyiben van) kezd harciassá válni és gondolkodni.

“Főnöd Zoltán: Bár az utóbbi időben kissé „divattá“ vált a mefisztói tagadás elve, véleményem szerint azonban káros és egyoldalú volna, ha publicisztikánkról szólva csupán lekicsinylő kézlegyintésre telne. Persze, makulátlanságról nincs szó. Ha hazai magyar lapjaink a társadalmi célkitűzések hatékony támogatói voltak is, a legfőbb ellenség a középszerűség és a „tapintatosság“ a közelmúltat éppúgy jellemzik, mint napjainkat.

Középszerűség a valóságlátásban és a műfaji igényességben, s „tapintatos“ óvatoskodás a problémák zuhatagával szemben. A sajtó a lenini hármas jellemzéséből (kollektív agitátor, propagátor és szervező) publicisztikánk inkább az első kettőnél rekedt meg, míg a kollektív szervező szerepét csak szórványosan vállalja. Márpedig az igény az országos és helyi problémák megítélésében egyaránt a reális látásmódot indokolja. Más szóval: az illúziókeltés helyett a tettekre mozgósítást. A párt kitűzte feladatok teljesítése szempontjából éppen ezért nemcsak az alkotó vitaszellem pártfogolása, hanem az objektivitás követelményének beváltása is szükséges. Célkitűzéseink megvalósulásának ez is záloga.

Fukári Valéria: Ha meg akarom alapozni a feltett kérdést, csak kérdéssel válaszolhatok: Mivel mérjem le publicisztikánk közelmúltját és jelenlegi helyzetét? Sajnos, nem ismerem a csehszlovákiai sajtó haladó hagyományait. Nincs tudomásom róla és nem tapasztaltam, hogy a felszabadulás utáni sajtó — társadalmi létjogosultságának megfelelően — valamilyen saját küldetést, saját célkitűzéseket követett volna. Aminek nincs saját küldetése, annak, véleményem szerint, nincs saját helyzete sem. Ügy látom, csupán napjainkban jutott el általában sajtónk a kezdet kezdetéhez, hogy saját felelős hivatást tölthessen be társadalmunkban. S azt hiszem, nem kevés tényezőn és nem rövid időn múlik majd, hogy ez a kezdeti folyamat kiteljesedhessen. Ezek közé tartozik, szerintem, az igaz, lelkiismeretes,