Irodalmi Szemle, 1963

1963/3 - Dávid Teréz: Ne je Němec jako Němec (Nem minden német egyforma)

Hartigné fizetett volna. Pláne, ha végrehajtás terhe mellett. Olcsó ési szeriőz kiszolgálás. Rendnek muszáj lenni! És csakis 300! De a védelem se drága, csak 81 RM és 60 Pfennig. Igaz is! Mit lehet 81 márka 60 Pfennigért egy ember védelmére felhozni? Olyan ember védelmére, akinek a halála is csak háromszáz? Ismét végigolvasom a kimutatást. Össze is adom. Nincs tévedés. De mi lehet vajon az „egyéb költségek“? Ami nem egy tányér rableves, és nem is egy fénykép az akta felső sarkában! Talán csak nem a korbács árát számították fel a derék hitvesnek, amivel szíjat hasítottak férje hátából ? Vagy a bunkó használatát, amivel néhányszor főbe kólintották?

Ezek után úgy érzem, nincs tovább mit keresgélnem a sárgaszínű könyvecskében. Ezek után már csakis az érdekel, hogy én is tartozom Hartig Józsefnek és ideje érkezett a törlesztésnek. Hozzá is kezdenék, de éleset villan bennem a döbbenet, hogy ezt az adósságot immár nem lehet megfizetni. Hogy a Hartig- féle adósságokat nem lehet többé letörleszteni, mert már régen elévültek. Már akkor nem volt érvényes, amikor megterheltek vele. Lehet, éppen azért, mert eddig nem volt, ki számon tartsa. Hartig József egyszerű életének és nagyszerű halálának motívumai régen egybeolvadtak millió hartigok életével és halálával, és miként a hegyi patak eljut a folyamok hátán a tengerbe, úgy olvadt bele az ő neve is, elnémult milliók emlékének óceánjába. .Nem lehet immár, de nem is szükséges onnan külön választani az ő kínjait... mondván, ezt tetted és ezért nyered jutalmad... Ügyis tompul emlékezete annak is, aki még beszélni tud ilyen dolgokról; a szemtanú is belefáradt az idézetekbe. Különösen mióta látja, hogy az, akinek mesél, úgysem figyel szavára, mert egészséges, fiatal ösztöneivel az új élet felé fordul inkább, a szebb élet felé, mert a Hartigok elfolyó gőzében fogant, és özvegyek, árvák könnyei között fakasztott rügyet. Legenda ezeknek csupán a múlt borzalma, közönnyel birkózva bólogatnak felette hol udvariasan, hol türelmetlenül. %

Hiábavaló volt-e hát millió Hartigok halála? Nem akarom elhinni és éppen az új ember hitetlensége erős bizonyítékom. Az, hogy nem tudják már elképzelni ezek a maiak, hogy volt egyszer egy ember, aki hetven éves életével fizetett azért, mert elhurcolt barátok, elvtársak gyermekeinek kenyeret, özvegyeinek jó szót, reménységet hordott, azért mert sok millió fajtestvérével szemben menetelt, fehér tudott maradni a feketék között, tiszta a tisztátalanságban és a farkasok között is Ember

Itt fekszik asztalomon a fekete betűs sárga füzet, rajta halvány kontúrozott kép, egyik oldalán Hartig utolsó levele, utolsó szavai; „Remélem egyszer legalább poraim eljutnak a hazai földbe, az otthoni temetőbe...“ Nem jutottak el, bár a kivégzett „bűnösök“ hamvaijt 10 RM lefizetése ellenében általában kiadták a hátramaradottaknak, ám a hetven éves öregember úgy látszik még halálában is veszedelmet rejtegetett a nagy német Birodalom urainak, mert földi maradványainak kiszolgáltatását a hozzá tartozóktól megtagadták. Nem maradt tehát Hartig Józsefből más, mint Hitler hóhérának számlája, melynek eredetije lehet, egy múzeumban sárgul valahol, vagy az unokák őrzik, mint nagyapjuktól maradt szent örökséget. Miközben ők is megbékülnek, mivel sem fájni, sem gyűlölni nem lehet örökké..

Végül az ő emlékezetének szóljon most ez a pár sor, mint letörlesztendő számlám első részlete. Jelent-e valamit a nagy mindenségben ? Nem valószínű. Nyújt-e vigasztalást özvegy Hartignének? Aligha. Előbbre viszi a világ folyását? Nem viszi előbbre. Csak egyedül én érzek olyasmit, mintha súlyos betegségemből gyógyultam volna ki. Én maradok hálás csupán életem végéig a derék antifasisztának, hogy visszaadott önönmagamnak. Hogy győztem! Mert győztem! És az is valami. Értékelni csak az tudja, aki már birkózott saját magával.