Irodalmi Szemle, 1963

1963/2 - FIGYELŐ - Fónod Zoltán: Monoszlóy M. Dezső: Két lányom van - Egri Viktor: Szlovák regény az ellenállásról

el a kötetet, amely arra hivatott, hogy Jašíkot személy szerint is közelebb hozza az olvasó­hoz. Bŕetislav Truhlár Utószava elfogadható ott, ahol az íróról életrajzi adatokat közöl és első két kötetét elemzi, áttekintést ad mun­kásságáról, de a továbiakban már megbicsak­lik, félrecsúszik a tolla és olyan közhelyeket mond, amelyeknek még iskolai dolgozatokban sem volna helyük. Nem egy ilyen lapos, isko­lásízű mondat rontja le az Utószó értékét és csökkenti színvonalát. így például: „Jašík eb­ben a regényben is arra törekedett, hogy élő alakokat teremtsen.“ Vagy: „A regényalakok egész lelki alkata magatartásukban tükröződik, ami az olvasóban valódi, élő alakok benyomá­sát kelti.“ Még szerencsétlenebb ez az állí­tása: „Mint Jašík minden regényében, itt is ta­lálunk nyers jeleneteket, a katona életét a maga mezítelenségében ábrázolja, minden szennyével és visszásságával egyetemben, ami végül is meggyorsítja a tiszteknek a fasiszták­kal való összetűzését." Tiszta bukfenc ez, halandzsa a semmit mon­dás művészetének tipikus tünete. A mondat első fele értelmes, konkrét megállapítás, vi­szont a belőle eredő következtetés sántít. Suta és bombasztikusan hamis ez a stílus, felületes és semmitmondó, méltatlan Jašík államdíjjal kitüntetett nagyszabású regényéhez. Egri Viktor Bártfai Tibor szoborművé

Next

/
Thumbnails
Contents