Irodalmi Szemle, 1963

1963/1 - A Magyar Területi Színház 10 éves

Jelenet Dávid Teréz „Az asszony és a halál“ című drámájából

— Mi a legkedvesebb élménye?

— Élmény mind a tíz esztendő, amit a Területi Színházban töltöttem. Szüleim jogásznak szántak, 1952-ben mégis színész lettem. A legszívesebben parasztszerepeket szeretek játszani. Szívesen emlékszem a Tűzkeresztségre, a Tanítónőre, a Retten a veremben című komédiára, az Érdekházasságra, de minden figura, amelyet eddig játszottam, a szívemhez nőtt.

— Milyenek voltak a színház első napjai? Hogyan verődött össze a gárda?

— Nagyon mozgalmas napok voltak. Jól emlékszem, hogy mi színészek technikusokkal együtt szereltük fel a zsinórpadlást, hogy a másnapi bemutató késedelem és fennakadás nélkül lefolyhasson. Ma már kissé higgadtabban, körültekintőbben dolgozunk, de nagyon szívesen emlékezem vissza az első napok izgalmaira, amikor semmiből kezdtük megteremteni a színházat.

UDVARDI ANNA:

— Az utolsó két-három színházi évadban csak epizódszerepekben láttuk. Miért?

— Fogas a kérdés és elég nehéz rá válaszolni. Az elmúlt három év éppen az epizódszerepek miatt számomra kiesést jelentett. Ha emiatt a színház vezetőségéhez fordultam, azt a választ kaptam, hogy várnom kell. Közben elvesztettem az önbizalmamat, el voltam keseredve, nem ment jól a munka. Nem bíztam saját tehetségemben, azt hittem, már nincs is rám szükség a színházban. Nagyon nehéz volt ez a három év. Osztrovszkij Kéz kezet mos című darabjában komoly szerepet kaptam és őszintén szólva nehéz volt ismét elkezdeni, nagyon-nagyon nehezen találtam magamra.

LÖRINCZ MARGIT:

— Az elmúlt években keveset láttuk színpadon, mint Udvardi Annát. Miért?

— Erre inkább a színház vezetősége tudna választ adni, mint én.