Irodalmi Szemle, 1963
1963/2 - Veres János: Versek
ne sírj Ne sírj, anyám, sírásra nincsen okod, fiad megérett, magával megmérkőzött, rózsaágnak nézi majd a vándorbotot, elvesztett sok csókot, kincsetreményt, de egyet nem vesztett el: a becsületet, tudja, becsület nélkül nem lehet ember, ki a földre embernek született, tudom, azt meg kell tartani, ha viharok tépik is, vagy csókok zaklatják, legyen bár nehezebb hordani, mint Krisztusnak a nehéz fát, — nem tudom, merre térek, hová érek, hová jutok, kék erdők sietnek elém, kénes éjek, dörgő zuhatagok, megyek ösztönöm után, csupa figyelem a szemem, a fénytől rontott, gondtól árkolt, a vigasztaló láng véremet fütő kis csíkos szoknya képében újra hozzámpártolt, ne sírj, ne sírj, ne sírj, a homlokcsontom mögé zárt világok nem nehezek, súlyuk alatt én meg nem szakadok, látod, könnyen, mint a pehely, mindig álmaim nyomában maradok, de a te sírásod úgy fáj, hogyha sokáig sírsz még, fájdalmamba belehalok. búcsú Ha régen, régen nőhöz szóltam, s a szólított nő nem anyám volt, hozzád szóltam, — de más hallotta. A jószerencse sosem pártolt. Bejártam sok-sok messzi tájat, virágok, nádak sírtak össze sajnálkozva a hátam mögött: jaj, nem lehet, hogy fáradt szívét a drága fényben megfürössze. Hozzád szóltam, de más hallotta, sehol sem voltál, köd kavargóit; s most itt vagy végre, mellettem állsz, de kérő szavam most sem hallod. Ám nézz vissza a múlt időbe, rajongó hangom visszakong rád. Idióta élek, anyám jobbján te ültél lelkem arany-trónján. Veszett kincseim égő csokrát eléd hintem e búcsú-órán. Ide térek majd egyszer, ha lelkemben a hálál, mint könyörtelen dudva, minden kis helyet fölver; lefekszem nagyapám mellé s betakarózom földdel. El is beszélgetünk majd, szavunk a földrétegen átforr, — az öreg bölcs dolgokat tudhat, hisz sokat elmélkedhet ott lenn az itthagyott világról. Jó lesz itt feküdni, várni egy szép őszre, amely dühös sír lesz, benne rossz indulat, vadság füstté porlad; ámde bölcső is lesz, melyben megérzem, meghallom, meglátom megálmodott másik ifjúságom, mely majd az ittjáró dohánytörő lányok ajakán dalolgat.
