Irodalmi Szemle, 1963

1963/1 - A Magyar Területi Színház 10 éves

darabokat is előadunk és így kerültem én a zenekar élére. Elsősorban ez okozta, hogy három éve „leléptem“ a színpadról a nagy­bőgő, a gitár, vagy a vibrafon mellé. — Milyen hangszereken játszik? — Az eddigi színházi működésem alatt nyolc hangszert próbáltam végig. Ha szükség van rá, nagybőgőzöm, az is előfordult, hogy a zongora mellett dirigáltam a zenekart. Az Érdekhá­zasságban hegedültem, a Három szegény sza­bólegényben furulyáztam. — S az elismerés? — Az bizony ritka. — Az elkövetkező tíz évben is afféle szín­házi zsoli szeretne maradni? — Nem, ebből elég volt. Szeretnék valami konkrétabb feladatkört kapni. Ha a feltételek kedvezőek lennének a zenei műfaj számára, még harmincnyolcéves fejjel is szívesen ké­pezném magam, mert szeretem a muzsikát és egy kicsit értek is hozzá. — Tudott dolog, hogy Tarics János Lőrincz Margit férje. Hogyan fest egy színészházaspár élete a színházon kívül és milyen az otthoni színpad? — Ezt dióhéjban így fogalmaznám meg: a színházból hazavitt problémák bizony sok­szor beleszólnak a magánéletünkbe. Szép há­zaséletet élünk, de gyakran tarkítják minden­napjainkat kisebb-nagyobb alkotó viták, ame­lyeknek lefolyása bizony elég szenvedélyes. És ha őszinte akarok lenni, magánéletünk tulajdonképpen nincs is. És ha van, az csak abból áll, hogy hazamegyünk, megesszük az ebédet, amit a jó nagymama főzött. Nagyon jó lenne, ha megszületne az a harmonikus családi$élet, amiből az ember erőt és kedvet meríthetne. — Gazdag tapasztalatai alapján hogyan kép­zel el egy ideális színészfeleséget? — Ideális színészfeleség nincsen. Van ideális asszony, feleség, aki a maga sokrétűségével, vívódásaival, szeretetével, gyengédséggel segít. Mert a nő mégis nő, aki sokkal gyengédebben reagál sok mindenre, mint egy férfi. Sokat segíthet az ember belső egyensúlyának a meg­teremtésében. Szerintem a színészfeleségnek százszorosán asszonyibbnak kell lennie, mint más asszonynak. Nem egy szolgáló nőt kép­zelek el, hanem egy érző, gondolkodó asszony­ra gondolok, aki mindenben jó partnere a fér­finek. — A színész életében nem fenyeget a meg- szokottság veszélye? — Nem, mert minden nap valami újat ad, ez a legszínesebb hivatás, amely létezik. — A színház teljesítményeiben egyenetlen­ségek tapasztalhatók. Kitűnő előadások mellett Bródy Sándor: Tanítónő. Tarics János (káplán), Lőrincz Margit (tanítónő)

Next

/
Thumbnails
Contents