Irodalmi Szemle, 1963
1963/2 - Sződy Viktor: Betegszobán
Mereven nézek a tetováltra. Hát nem fél a széngáztól? És ha mind itt veszünk ?... Most feláll, bezárja az ablakokat és határozottan mondja: — Aludjatok el! — Befordul és fejére húzza a pokrócot. A lámpát már elárasztotta a füst, — ködbeborult kicsiny napra emlékeztet. De egyre csak ömlik, kékesszürkén kavarog és a plafon alól az ágyak fölé ereszkedik. Csűri nyitott szájjal hol rám, hol az alacsony légiósra emeli a szemeit. Csend van ... A tetovált horkol... A füst egyre kavarog szürkén és vésztjóslóan. Most belép a tábornok, összevonja a szemöldökét és meghökkenve kissé haragosan bámul a füstbe. — Mit bámulsz?! — szólok rá. — Nyisd ki az ablakokat! A sűrű füstfelhő Csűri mellett vonul el. Az ablakon túl a szél magával ragadja és szétszaggatja. Kintről, a sötétségből tiszta hűvös levegő ömlik a szobába. Bártfai Tibor szoborművé
