Irodalmi Szemle, 1963
1963/2 - Gyurcsó István: Forradalmak (vers)
került vissza hozzám^ megtoldva jótanáccsal. — Pajtás — így mondta szerkesztő barátom ne nehezítsd meg dolgom, némely vaskalapos úgy vélné, hogy Sztálint idézed ama bajusz allegóriával. Írj mást. Mi az hogy nyugtalan világ ? Menetelünk! Ez sematikus ... Vaskalap, vaskalap, mérjünk babot benne! Kevélység hápog, sej, haj, hápogj, vén maradiság, emeld csak pajzsul, emeld, kilyukadt dogmatikád'. Hallgasd emberi dalom! Minden dal forradalom! Minden szó egy-egy kalász, nélküle nincs aratás ... ... Ha mondom: borotva, bajusz — lehet kasza és fü, késre érett, ez a szó kit sértett ugyan? Bajusza volt? Volt? „Hol volt, hol nem volt..." Nem erre szól a szó, de minden télutó meghozza tavaszunk: csak ezért friss dalunk. Epilógus: ... De mondhatnám így is: gaz! lehet dudva, de nem az, értelme egy, semmi más, csupán elmarasztalás. Kire mondom, kire szól, kinek inge, tudja jól. Végül e szó: vaskalap. Ki nem értené meg azt, hogy e kalap nyom, szorít, kicsinyít és zsugorít, s ki benne, alatta ül, nem lát e kalap mögül, csak egy orrnyit, azt is úgy, hogy azt véli ez az út... Ismétlés: Forradalmat készít a Tavasz: a Nyár forradalmát. Virágzás után az érést: az Ősz forradalmát. És újra Tél, majd rianás, fészkelödik a mag — Tavaszt köszönt a szél, hogy szuronyos kalász jelentse: Győzelem! Összefoglalás: Háború van, csatáz, vív az Eszme, a vaskalap. Tisztesség a fegyverünk, csak a vaskalapra csap! Nap a jégre így veri, szúrja, vágja sugarát, dong, rian, reped a jég! — Tavasz van, nézd a Dunát: Sirály csókolja csókját a vízre, s a jegenyék őrzik a partot, várják a rügybontó perc jelét.
