Irodalmi Szemle, 1963
1963/1 - Cselényi László: Két vers
ballada a bíróságról A bíróságon mindig nagy a lárma a folyosókon folyton izgalom van itt nyargalásznak őrült forgalomban a betörök csavargók nyírtfejü huligánok sikkasztok gyilkosok vagány utcalányok és az ellen-töltésű klikk ártatlan áldozatjaik jönnek topognak hosszú zárt sorokban kenyér szalámi sajt a szatyorukban s szorongás gyomorrángás bensejükben Sikkasztok három nyírtfejű vagány meg egy macskaképű vagány utcalány az apját soha egyik sem ismerte mind a négyet az utca nevelte egyiknek az anyja szegény özvegyasszony másiknak az anyja kivénült utcalány a harmadik anyja negyvenhétben disszidált s mellettük a lány a vagány utcalány az utcalánnyá züllött nagybirtokos leány jól ment az üzlet jól ment az üzlet most mind a négyen a sutban csücsülnek három vagány nyírtfejü huligán meg egy macskaképű vagány utcalány Ki az apa egy kancsal szőke lány kancsal volt csúnya senkinek se kellett legfeljebb szeretkezni a kerítés mellett s szegény most keresi a gyerek apját ki volt a tettes ki lesz az apa nem tudható kinek van igaza s csak sír csak sír a kancsal szőke lány a gyerek sír benne az apja után a lélek sír benne a párja után s csak izzad izzad gyáván az apa nem tudható kinek van igaza s a gyerek sír eltartói után Örökösök három hold föld miatt kaptak össze mintha csak haminc éve három hold egypár ökör tyúkól vályú s két testvér egymásnak örök ellensége mondhatod nekik hogy mit érnek már a földdel kapával kaszával vályúval ökörrel Cselényi László
