Irodalmi Szemle, 1962
1962/3 - FIGYELŐ - Käfer István: Könyvviták
Käfer István Könyvviták A Szlovákiai írók Szövetségének Magyar Szekciója és a CSEMADOK Városi Bizottsága március—április—május hónapban vitadélután- sorozatot rendezett a csehszlovákiai magyar irodalom néhány újonnan megjelent művéről. Fábry Zoltán Palackposta című könyvéről Turczel Lajos tartott vitaindító előadást. Fábry írói egyéniségének, publicisztikai munkásságának méltatása után részletesen elemezte a Palackpostát, elhelyezve az író életművében. Turczel előadása után élénk — éles vita keletkezett, melynek főtémája Fábry Zoltán és a mai ifjúság, illetve az irodalmi múltábrázolás és az ifjúság volt. Minden hozzászóló kiemelte Fábry munkáinak művésziességét, bizonyító erejét, néhány fiatal pedig Fábry esszé-stílusának nehezen érthetőségét az ifjúság számára. Mások megint e stílus sajátos ereje mellett foglaltak állást. A szót kérők nagy többségének megnyilatkozásaiból nyilvánvaló volt, hogy az író tisztelői, közvetve vagy közvetlenül barátai. Sürgetően hangzott el jónéhány hozzászóló szavaiból Fábry munkásságának szélesebb körű propagálása itthon és külföldön egyaránt, főleg Magyarországon. Gímesi István elemezte Rácz Olivér Puffancs, Göndör és a többiek című ifjúsági regényét, kiemelve eszmeiségét, pedagógiai értékét, az író kiváló magyar kifejezésmódját, nyelvét, valamint a könyv egyéb értékeit. A- vita inkább a mű hibáiról, túlméretezett problémafelvetéséről folyt. Szó esett az ifjúsági irodalom elméleti kérdéseiről, szerepéről fiatalságunk nevelésében. Bábi Tibor előadásával kezdődött Mács József Kamasz című kisregényének vitája. Az előadó foglalkozott a mű hitelességének, dokumentumszerűségének művészi megnyilvánulásával, továbbá értékelte a Kamaszt Mács írói fejlődése szempontjából is. Kiemelte ábrázoló erejét, alakjainak objektív voltát, és megjegyezte, hogy „a látszólag provinciális és falutematikát általános emberi és forradalmi mondanivalóvá emeli.“ A hozzászólók többsége Mács prózájának fejlődését hangsúlyozta a mű kapcsán. Ordódy Katalin Nemzedékek című regényének vitáját Tóth Tibor rendkívül értékes, sok szempontot felvető előadása vezette be. Az előadó — hangsúlyozva az írónő kétségtelen művészetét, — elsősorban a könyv szerkezeti hibáját emelte ki. Állítása szerint a Nemzedékek első, illetve második és harmadik része között nincs megfelelő szerkezeti egység. Helyesebb lett volna, ha most csak az első rész jelenik meg, a másik kettő pedig átdolgozás után, ugyanis erős színvonal-különbség is érezhető az említett részek között. A vitából leszűrhető általános vélemény szerint könyvkiadásunk is ludas Ordódy regényének színvonal- és szerkezetbeli többrétűségében. Szó esett a regény értékét károsan befolyásoló, nagyrészt lektorális hiányosságaiból következő nyelvi hibákról is. A hozzászólók megegyeztek abban, hogy a Nemzedékek című regény első része önmagában sikerült alkotás, feltétlenül értéke irodalmunknak, a másik két résszel együtt azonban jogosan érvényesül a kritikában az elmarasztaló hang is — az egész művel k apcsolatban. Gyurcsó István riportkönyvéről — Hegyeken - völgyeken — Mács József mondott bevezetőt. Elismeréssel szólt Gyurcsó hazát felfedező, hazának örülő lelkesedéséről, mély emberségéről, riportban is költői stílusáról. Hibájául többek között azt rótta fel, hogy a szerző inkább örvendező adatközlésekre szorítkozott és kevésbé foglalkozott az emberek ábrázolásával. A vitában egyetértéssel találkozott Mács József kritikai megjegyzése, és a Hegyeken- völgyeken értékei mellett szó esett egyéb fogyatékosságairól is, például a túlzott lelkende- zésről, a „rózsaszínben látásról“. Többen kifogásolták, hogy Gyurcsó keveset vagy eláltalán nem szól az élet összetettségéből, fejlődéséből és forrongásaiból adódó problémákról, akár egyéni, akár közösségi viszonylatban. Ha ilyenekkel is foglalkozott volna, riportkönyve feltétlenül közelebb lenne az élet sokszínűségéhez. A vitadélutánok utolsó témája Szabó Béla Napló 1956 című munkája volt. Käfer István vitaindító előadásában rámutatott Szabó Béla rokonszenves írói és emberi tulajdonságaira, hangsúlyozva, hogy a Naplót csak az író egyéb műveivel együtt elemezhetjük és értékelhetjük megfelelően. Az előadó a Naplóban fölvetett problémák kapcsán alkalmat talált a csehszlovákiai magyar irodalom általános kérdéseinek, helyzetének boncolgatására. A vita vegyes értékű alkotásnak, nyersanyagszerű, nehezen meghatározható műfajú munkának tartotta a Napló 1956-ot. Többen megállapították, hogy a napló vagy naplószerű írások után élményeinek regényben vagy a széppróza más műfajaiban való feldolgozását várják Szabó Bélától. Összefoglalónk végén meg kell jegyeznünk néhány a felszólalásokban elhangzott bíráló megjegyzést a vitadélutánok tárgyáról és szervezéséről. Többen kifogásolták, hogy a viták gyakran nem az egyes művekről folytak, hanem általános irodalomelméleti, illetve irodalompolitikai kérdésekbe torkolltak. A viták itt sem voltak haszon nélküliek, de általánossá válásuk a bírálandó művek rovására ment.*Ez a probléma szülte a javaslatot, hogy a jövőbeni vitadélutánokon tűzzenek ki általánosabb 333
