Irodalmi Szemle, 1962
1962/3 - FIGYELŐ - Rácz Olivér: Norbert Frýd: Élők doboza
I ________________________________ figyelő D ' m- ' Norbert Frýd: Kacz Oliver J ™ Élők doboza (Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961) Ideges gyermekek álmodnak olykor lidérc- nyomásos álmokat, vad, késes emberekről, akik szörnyű, rémületbe ejtő lihegéssel kergetik, üldözik azt, aki nélkül az életük nem élet, s akinek álomból ébredve, még zavaros, kábult fejjel, ijedt szemmel rohannak puha ölébe, kétségbeesett örömmel zihálva a szót: édesanyám. A gyermek ilyenkor napokig álma hatása alatt áll, esténkint nyűgösen hever a kis ágyban, nem mer elaludni, jaj, visszatér az álom, ki tudja, álom-e? De van szörnyűbb is az ideges gyermek álmánál, van borzalmasabb lidércnyomás is a késes emberek látomásánál, és ez — a szabadjára engedett fasizmus valósága. A hitleri rémuralom ébrenléte, amely valóban anyát gyilkolt a gyermeke mellől, gyermeket az anyja mellől, lelkeket mérgezett, embert irtott és gyilkolt, gyilkolt, gyilkolt. Terezin és Lidice, Mathausen és Buna. Bu- chenwald. Auschwitz és Dachau. A történelem mindig hajlamos volt rá, hogy egyes korszakaiban tömegsírokkal szegélyezett helységnevek ismeretére tanítsa meg az emberiséget, de Termophyle, Wagram, Waterloo hantjain még kivirulhatott a kegyelet fekete rózsája, az 1918-as Flandria mocsarai, Galícia nyomor, falvai fölött még fellobbanhatott a pacifizmus őrtüze: Auschwitz és Dachau gázkamrái fölött már csak az örök vád és örök gyász komor fellege ülhet. És egy fél emberöltővel a fasizmus uralmának leverése után az emberiség még egyre újabb neveket tanul meg, hogy a gyász és vád jegyében odasorolhassa az előbbiek mellé Gigling és a Moll-telep fekete névtábláját is. Giglingben és a Moll-telepen játszódik le Norbert Frýdnek, az ismert cseh írónak 1956- ban megjelent, 1961-ben magyarra lefordított regénye, az Élők doboza. Norbert Frýd regénye a fasizmusnak azt az őrjöngő korszakát vetíti elénk, amelyben az emberek százezreinek a sorsa mindössze két dobozra korlátozódott: az élők dobozára és a holtak dobozára. A holtak doboza voltaképpen nem is volt fontos ebben az osztályozásban, lényeges csupán az élők doboza volt, ez az egyszerű, durván összetákolt, keskeny fadoboz, amelyből rongyos kartotéklapok kandikáltak elő: „Háromezer ember utolsó papírja és személyi okmánya, háromezer emberé, akiket szöges drót mögé hajtottak és kivetkőztettek polgári ruhájukból, amelyen annyi praktikus zseb volt az igazolványok számára. Az auschwitzi kemence elégetett mindent, ami tagjaikat ékesítette. Csupán háromezer meztelen testet szűrt ki és engedett el; a csupasz és kosztól barnult kopár testeket egy szál rongy, egyetlen gyűrű, egyetlen szőrszál sem jelöl- hette-díszíthette csillogásával, haszontalansá. gával, a magába szívott emlékekkel.“ Háromezer ember, egyforma rongyakban, egyforma facipőkben, egyformán leromolva testileg és lelkileg, egyformán — vigyázat, álljunk meg: dehogyis egyformán! Hiszen Norbert Frýd könyvének megrázóan hiteles ereje éppen abban nyilvánul meg a legkiemelkedőbben, hogy az író maradéktalanul ábrázolja benne a fasizmus hátborzongató hierarchiáját, azt a sátáni erőt, amely még a megtaposottak, a kitaszítottak között is képes volt kasztokra bontani az embereket, azáltal, hogy egymás kegyetlen uralma alá kényszerítette őket az erősebb ököl, a kíméletlenebb rúgás, a reme- gőbb félelem jogán. Mert ebben a kísérteties világban mindenki fél. A szerencsétlen deportáltak, a francia, lengyel, cseh, magyar, görög, zsidó, szerb, holland, spanyol Häftlingek, a „muzulmánok“ remegnek a német Häftlin- gektől, a „prominensektől“, mert a németek még ebben a pokolban is Herrenvolknak számítanak: csíkos fegyencruhájukon zöld háromszög jelzi, hogy az előkelő „hivatásos bűnözők“, gyilkosok, rablók, betörők, sikkasztok, liliomtiprók és kéjgyilkosok kasztjába tartoznak, s ezért könyörtelen magasságban állnak a vörös háromszöggel megjelölt politikai foglyok, vagy a még ezeknél is mélyebbre taszított, sárga háromszöggel megbélyegzett zsidók fölött. Természetesen a zöld háromszögek közül kerül ki túlnyomó részben a táborok belső vezérkara, a kápók, az írnokok, a táborfelelősök, a barakkfelelősök félelmetes serege is, akik tisztségük sorrendjében remegnek egymástól, de ettől függetlenül még a hatalmas táborfelelős is retteg az SS-Oberscharführertől, aki büntetlenül eltaposhatja, megkinozhatja, agyonverheti. Scharführeren és Oberscharfüh- reren túl megszűnik a halálos rúgások és őrjítő kínzások világa, itt már a feljelentések, besúgások és elhurcoltatások birodalma kezdődik a közbeiktatott rendfokozatokon át — Sturmführer — Obersturmführer, stb. — egészen a Führer közvetlen környezetéig (természetesen a Führer maga is rettegett, de az ő rettegése magasabbfokú rettegés volt: a Führer a vörös veszélytől reszketett, s az egész didergő haláltáncban az ő félelme volt a legvacogóbb, a legkibírhatatlanabb, hiszen végül is ez az őrjöngő, veszett félelem késztette arra, hogy belemarjon a Szovjetunióba), a bűvös kör kérlelhetetlen szabályai azonban 323
