Irodalmi Szemle, 1962

1962/1 - LÁTÓHATÁR - Steinbeck: Volt egyszer egy háború — részletek

szolgál már a hadseregben, és ismeri a motorjait. Azt beszélik róla, hogy voltaképpen ő a Mary Ruth tulajdonosa, csak alkalmilag kölcsönadja a gép kapitányának. Ha ő mondja, hogy a gép rajtkész, akkor az is. Az éjszaka jó részét azzal töltötte, hogy a motorokat vizsgálta.

Itt van Harold tizedes is. Ő rakta fel a bombákat, és gondoskodott róla, hogy rendben legyen a gép felszerelése. Akár a nyulak, úgy futkároznak ide-oda a földi személyzet tagjai. Már kifutnak az időből. Az ő munkájuk homályban marad, nem övezi nevüket dicsfény, nem ünnepli őket a nyilvánosság, de ha nem lennének, nem szállhatnának fel a gépek. Kezeslábast és kosárlabdajátékhoz való sapkát viselnek.

A lövészek közben felszerelték fegyverüket, és a tolattyúk működését vizsgálják. Az egyik földi beosztott a gép frissiben javított orrát súrolja, ledörzsöl róla minden koszt, hogy a bombázók jól láthassák a célpontot.

Odahajt egy dzsip, a tiszteket hozza. Brown, Quenin, Bliley és Feerick kis, négy- szögletes csomagokat dobál ki a kocsiból a földre. Minden embernek jut belőle egy, Brown kapitány osztja szét. A célpont szomszédságában elterülő országok pénze van a csomagban, meg élelmiszersűrítmény és térképek. Azután azt mondja Brown:

— Ha bajba kerülnénk, ne menjetek ... felé, mert ott nem voltak valami barátságosak az emberek. Menjetek ... irányába, azon a vidéken segítségre találtok.

A katonák átveszik a csomagokat, és kezeslábasuk térd alatti zsebébe süllyesztik. A nap éppen a láthatár vonala alatt lehet már. Halványrózsaszínre festi az eget tarkító felhőpamacsokat. A kapitány órájára néz.

— Azt hiszem, jó lesz indulni — mondja.

Odafut a másik Brown, a hátsó lövész.

Átad egy kámeagyűrűt, meg egy másikat.

— Elfelejtettem lehúzni őket. Betenné a párnám alá? — kérdezi.

A katonák bemásznak a helyükre, bevágják és bezárják az ajtót. A fedélzeti ajtók természetesen nyitva maradnak, azokon kandikálnak ki a fegyverek csövei, még rögzítve, de egy szempillantás alatt lőhetnek velük. Mindegyikbe beillesztették már a hosszan kígyózó töltényszalagokat.

A kapitány int a magasból. Éppen az ablaka alatt van a gép neve: Mary Ruth, a Repülő Emlékezet. Forogni kezdenek a motorok, és egyre zajosabban zúgnak, amint belemelegednek. És most egyszerre

minden irányból hallatszik a repülőtéren a beinduló motorok zúgása. Mindenfelől a fő futópályákra dübörögnek a szétszórtan elhelyezett hatalmas gépek. Óriási pókokra emlékeztetnek, amint sorban vonulnak, mintha díszmenetben parádéznának oda a startvonalra.

A kapitány jelt ad, odaugrik két ember a földi személyzetből, kirántja a féktuskó- kat a kerekek alól, és gyorsan hátraugrik. A Mary Ruth motorjai rákapcsolnak, lassan elhagyja helyét, és beáll a díszmenetbe. A kifutópályán hirtelen megugrik az első gép, növeli sebességét, és a levegőbe emelkedik. Mögötte jön a következő, azután egy másik, majd a negyedik, végül libasorban húz el észak felé valamennyi. Rövid időre eltűnik a század, de néhány perc múlva visszatér a repülőtér fölé, most már azonban nem egyenes sorban haladnak. Elérték a kellő magasságot, és szoros alakzatot vettek fel. Elzúgnak a fejünk fölött, s alig tűnnek el, máris másik század húz át fölöttünk, azután egy harmadik, majd megint újabb; ezek már más repülőterekről jönnek. Sok repülőtérről egyetlen meghatározott ponton rendeznek találkát a századok, s amikor mind összegyűlik, talán vagy száz nagy gép száll majd többszörös V-alakban, elhelyezkedésével is védve önmagát és társait. S ez a hatalmas madársereg is délre húz, akárcsak lombhulláskor a vadlibák.

Roppant sok aprólékos részletmunka előz meg egy ilyen bevetést. Dolgozik a törzs, a had táp, a hírszerzés, meghatározzák és leírják a célpontokat, kijelölik a repülő személyzetet, műszakilag biztosítják, hogy rendben legyenek a motorok. A Bomba Bugi felszállt a többivel együtt, de rövidesen himbálózva érkezik vissza; elnémult az egyik motorja. Megint kinyiffant. Senki sem tudja, miért. Elárvultán ereszkedik le a földre.

Az alakulat elindult, s a földi személyzet most dologtalanul ténfereg. Éberen figyelték a felszállás minden mozzanatát, most pedig itt hagyták őket, és izzadnak egész nap, amíg haza nem térnek a gépek. Nehéz meghatározni a földi személyzet meg a repülőlegénység viszonyát, de nagyon szoros közöttük a kapcsolat. Ez a földi személyzet mindaddig idegeskedik és aggódik, amíg csak haza nem térnek a gépek. S ha a Mary Ruth történetesen nem térne vissza, ők mogorván, szótlanul gyászolnák. Egész éjszaka dolgoztak. Most felmásznak a traktorra, visszaviszi őket a