Irodalmi Szemle, 1962

1962/1 - Sas Andor 75 éves

ránsaként a huszas évek derekán került hozzánk, és azóta fáradtságot nem ismerő buzgalommal dolgozik kulturális és irodalmi életünk fejlesztésén. Első jelentős monografikus munkáját, a „Munkács város levéltárá“-t 1927-ben három nyelven is kiadták. Ebből a jelentős forrásmunkából gyakran idéznek a szovjet történelemkutatók is.

Sas Andor itteni tudományos tevékenységének kezdetétől őszintén és következetesen harcolt a csehszlovák-magyar kulturális közeledésért és együttműködésért. Ilyen irányú munkásságának értékes korai bizonyítéka a harmincas években írt és kiadott monográfiája: „Riedl Szende hídverési kísérlete a cseh és magyar szellemiség között a Bach-korszak Prágájában“. Ezt a művet ma úttörő forrásmunkaként használják fel azok a kutatók, akik a XIX. század második felének cseh és magyar kulturális kapcsolataival foglalkoznak.

Sas Andor értékes pedagógiai és kutató tevékenységének folyamatossága — a fasizmus alat elszenvedett súlyos üldözés után — a negyvenes évek második felében állt helyre. 1949-ben docensi rangban került a Komenský Egyetemre, és a tanárképzés mellett teljes aktivitással kapcsolódott be a kibontakozó magyar irodalmi életbe. A két világháború között megjelent könyvei és tanulmányai mellé csakhamar odasora- kcztak újabb alkotásai. 1953-ban jelent meg „Történelmi és irodalmi tanulmányok“ című tanulmánykötete, amelyben elmélyült marxista módszerrel elemezte a klasszikus magyar irodalom korszakos jelentőségű alakjait (Eötvös, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Móricz stb.), és nagy figyelmet szentelt az orosz, szlovák és cseh irodalom kiemelkedő személyiségeinek is (Gogol, Puskin, Alois Jirásek, Kollár, Hús stb.). Ezt a tanulhány-. kötetet a „Magyar humoristák“ címen kiadott összeállítása, majd az „Egy kárpáti latifundium a hűbéri világ alkonyán“ című gazdaság-történeti monográfiája követte. A legutóbbi , időben egy olyan nagyszabású művön végzi az utolsó simításokat, amelyben a reformkori Bratislava kultúrtörténetéről nyújt sz|éles és átfogó képet.

Sas Andor felszabadulás után született monográfiái és a folyóiratokban és újságokban publikált tanulmányai és cikkei például szolgálnak a marxista módszerű irodalmi és történelmi elemzésre, a vulgarizmustól mentes tudományosságra és a szorgalmas filológiailag pontos kutatómunkára. Mint tudós nemcsak azzal szerez érdemeket, hogy fáradhatatlanul alkot, hanem azzal is, hogy nevelőmunkájával és példájával termékenyítő befolyást gyakorol az itteni magyar irodalmi és tudományos utánpótlásra.

A hetvenötödik életévét teljes szellemi frisseségben és alkotó erőben megért Sas Andor a mi lapunknak is nagyrabecsült munkatársa. Az Irodalmi Szemle olvasói, munkatársai és szerkesztői szeretettel csatlakoznak a gratuláló tanítványok és tisztelők seregéhez, és azt kívánják a kiváló jubilánsnak, hogy kiapadhatatlan munkakedvével és alkotó vitalitásával továbbra is gazdagítsa szocialista irodalmunkat és tudományunkat.

Azt mondják, hogy ifjúságunkat meg kell óvni a szomorúságtól. Am tudnunk kell, hogy a fiataloknak érzékeny szívük van, s akinek érzékeny a szíve, az szomorkodni is tud. E szomorúság az emberi örömök szükségszerű ellentéte. A nevelés folyamán ebből a szomorúságból születik az emberiesség. Az ifjúságot mások örömének és bánatának megértésére kell nevelni, hadd tűnődjék el a népi bölcsesség ama szavai felett, hogy a megosztott öröm kétszeres öröm és a megosztott keserűség csak fél keserűség.

(I. KAIROV — AZ SZKP XXII. KONGRESSZUSÁNAK ANYAGÁBÓL)