Irodalmi Szemle, 1962
1962/6 - FIGYELŐ - Jarka Pašiaková: Levél Dobossy Lászlónak
Oberländerék is pihenésük csendes perceiben abban gyönyörködtek, milyen szép, költői nevet találtak maguknak. Fábry elemzése biztos kézzel, lényegre tapintó értelemmel írott orvosi látlelet. A tanulság kategorikus imperatívusz: a német fasizmus után pontot kell tenni! Talán e ponttevéshez hozzájárulna, ha Fábry szenvedélyes, igaz, magával ragadó írásai végre eljuthatnának a címzetthez, azokhoz, akiket mondandójuk elsősorban illet: németekhez, Keleten és Nyugaton egyaránt. Tóth Tibor Levél Dobossy Lászlónak Mielőtt mondanivalóm lényegéhez jutok, engedje meg, hogy emlékezetemben felidézzem első találkozásunkat. Ebben az évben, május első péntekén láttam először a budapesti Er- zsébet-kávéházban. Szokásához híven a magyarországi Szlavisták Köre tartotta itt rendes havi ülését. Komoly tudományos munkássága révén már előzőleg megismertem, míg Ön nem is sejtette, ki rohanja meg hadiszállása kellős közepén. Félek, hogy a kör tagsága jelentéktelenségem láttán eléggé érthető csalódást érzett. Ám veleszületett tapintata és magyar vendégszeretete segített leküzdeni a kétoldali zavart, s csakhamar otthonosan éreztem magamat körükben. Már akkoriban szerettem volna megmondani véleményemet Capek-monografiájáról, mely a népszerű Gondolat edició kiadványaként tavaly Budapesten jelent meg. Ám a két nemzeti irodalomban oly sok közös vonást fedeztünk fel, hogy akkor, a rövid esti találkozás alkalmával nem jutott rá időnk, s épp ezért most e nyilt levélben fordulok Önhöz. Komenský „A világ labirintusa“ c. művének igényes elemzése után Čapek-monografiája az Ön legértékesebb hozzájárulása a cseh irodalomkutatáshoz, nemcsak azért, mert kitűnő magyarázatot nyújt, s minden tolakodás nélkül emberközelbe hozza és felkelti a magyar olvasó érdeklődését Čapek műve és személyisége iránt, főképp azért, mert monográfiája egyben hozzájárulás is Čapek életművének értékeléséhez. Miért is sikerült tulajdonképpen oly kitűnő jellemzést adnia Čapekrôl? Mert egyaránt felfedezte benne a nagy ember és a nagy művész bonyolult lelki alkatát. Az Ön számára teljesen világos, hogy Čapek, a művész, túltett Čapeken, a filozófuson (ez végeredményben nem egyedülállló eset az irodalomtörténetben). Helyesen mutat rá pragmatizmusának veszedelmeire. Ám Čapek lelke mélyen racionalista volt, aki — bár életfilozófiájával a pragmatizmusban gyökeredzett — gyakran őszinte humanizmusában keresett menedéket előle, s ez a humanizmus nem engedte meg neki, hogy az életet és az embert sematikusan, egy (imperialista) cél elérésére- szolgáló eszközként fogja föl, inkább végtelenül bonyolult és ellentmondásos jelenségnek tartotta. Čapek humanizmusa védekezett a pragmatizmus hamis alapelve ellen, mely megengedi az eszközök szabad megválasztását, feltéve, ha azok lehetővé teszik a kitűzött cél elérését. Mindebben nem nehéz felismerni Machiavelli örökségét, melynek épp olyan népellenes jellege van. Ám Čapek, bár kevesen voltak az ő korában, akik hozzá hasonlóan racionalista szemmel nézték volna a világot, az ember és a társadalom megítélésében nem tudott megszabadulni bizonyos idealista nézetektől. Innen ered Capeknek az a meggyőződése, hogy minden embernek megvan a maga igazsága — s mi több — hogy minden emberben többféle én lakozik. Tehát az emberen, mint egyéniségen belül fölfedezi az ellentmondásokat, de ezeket szubjektív módon, idealista és metafizikai alapon értelmezi. Ugyanakkor nem látja, vagy nem is akarja meglátni a társadalomban lejátszódó, nem kevésbé izgalmas és drámai konfliktusokat. Amennyiben pedig felfedezi őket, nem a leghaladóbb osztály — mely akkoriban Csehországban már szót kért a politikai életben — szemszögéből ítéli meg azokat, hanem saját osztályának szempontjai és szubjektív idealizmusának szempontjai szerint. Vegyük pl. nevezetes regénytrilógiáját (Hordubal, Meteor, Közönséges élet)! Čapek épp itt tudatosítja magában a legjobban, hogy az egyes ember élete nem koholmány és nem fantázia szüleménye, hanem a társadalomban gyökeredzik, s épp e társadalom vetülete. A Meteor-t három rövid oldalon valóban mesteri módon jellemzi Ön. Én személy szerint különösen egy megjegyzésért vagyok hálás önnek, mert ez a megjegyzés teljes egészében értékeli Capeket, mint művészt és újítót. A 62. oldalon ezt mondja róla: „A Meteor-ban ma többet találunk, mint megjelenése idején.“ A nagy igazságokat csak úgy mellesleg szokták kimondani. Ám Čapekrôl ilyesmit még senki se mondott. Čapek ugyanis a formák nagy mestere volt, s ebben az értelemben valósággal forradalmi újító, akinek hatása a különböző izmusok, másrészt a már megcsontosodott 666
