Irodalmi Szemle, 1962
1962/6 - Versek
Tőzsér Arpád versei szavak és sorsok Kijött a helyzet — őslény a partra — Hozza a versem csésze-ajka Eljött az idő a versírásra Kizöldült mérgem mint sáska Hogy a víz el ne hordjon-bontson Hogy a magas ég rám ne rogyjon Hogy a halál ne üljön mellém Ragyogjon szépen mérész elmém Ősállapotban el ne vesszek Hogy gyönyörűn kiteljesedjek A szavak megint rendbe állnak Csikorognak és trombitálnak Megkínoznak és élni hajtnak Szavak — nem: sorsok szóhatalmak Szavak: epe-vad szegénységünk A szikrázó csoda hogy mégis élünk Sorsok: a Tőzsér-had furcsa népek A Sándorok: szügyrenőtt fejű szenvedélyek Sérelmeik jaj nagy a számlám Ökölnyi luk dédapám koponyáján Csendőrboxerek s nagy ónosfák S e vadságból kizengő bika-nóták Sorsok melyekből sorsom épült Szegénységünk és büszkeségünk Nagyszemű gyermek-hallgatásom Első világérvényű borzadásor# Megélt és meg nem élt vad fogalmak Könyvekből átizott forradalmak Az első nyomtatot vers az első belémrobbanó észrevett nő Szemek és lábak les fnetres denfer Piros cipőben hallgat Gyöngyvér Sír hogy sorsomat ki se bírom: Apám testét is meg kell írnom Ahogy feküdt az asztal lapján S azt mondta: fiam csak ne sajnálj S fűzöld ruhám is meg kell írnom Huszonhárom hónapnyi vállalt kínom Sorsok dühök színek sorsom Véres rongyok a málnabokron S minden mit már megértem s meg sem ( értem Emo-tüzekként szítnak égnem A Mindenség íme eljött értem A szavak megint rendbeállnak Csikorognak és trombitálnak Megkínoznak és élni hajtnak Szavak, nem: sorsok szó-hatalmak A szó elpusztít a szó megéltet A szó: megváltás a szó: végzet. piros és zöld Diófa elfelejtett levelén beteg kezén nagy kék erek állnak a tölgyek pirosán állnak a tölgyek pirosán az ágaikról vér csepeg Piros víz fenekén hangtalan fáradt foszfor-zöld nagy halak pisztolyos vas-nehéz katonák harmatos arccal alszanak Piros zöld piros zöld hol a zöld dörzsölöm dagadt szemhéjamat piros víz fenekén pirosán úsznak a merengő vér-halak Piros víz piros ég piros fák fiúk hé katonák keljetek alszik a vér-maszat látomás ordítva ébred a zöld sereg. Lőrincz Gyula rajza 576
