Irodalmi Szemle, 1962
1962/6 - Bábi Tibor: Versek
iránytű )óé|t — jóreggelt Miként kötélhágcsók ezer bogán árboc hegyére kúszó tengerész bokája — ten-leng, vérzik már bokám; — oly furcsa tornát lejt az emberész...! A végtelenség börtönrácsain kapaszkodom — ô hová? Egyre fel...! míg dúlt szívemben Ábel és Káin, a béke s ősi vadság felesel. Lenn a tenger bőg, fenn vihar nyerít; van-e törvény, mely ölni kényszerít? — a gondolat nem hódításra tört. Társaim, hajónk nem kalózhajó! HU iránytűje volt a Szép s a Jó: vár valahol egy áldott, tiszta föld. Nyugaton kélsz — Keleten nyugszol már. Egy-Napunk, jó éjt — jó reggelt, világ! Köszöntlek Rose-Mary, jó éjt Omár; — Nap, ó Nap, lesz-e ki delelni lát...?! Mondd meg, Nap, a Kaukázus áll-e még, s hajt-e a pálma, cédrus levele? Mondd este — reggel kit köszöntének, ha elhamvad New York új bábele...? Köszöntöm Rose-Maryt, a csacska lányt, a hegyi pásztort is, ifjú Omárt — meghajnallott és újra este lett; még egyszer, jó éjt — jó reggelt világ! Napunk a Nap mégis deleni hág, s élünk — csak tenyerünk lett kérgesebb. szélkakas miféle gond Pörög a szélkakas, szegény bolond...! Alatta — égre torló házsorok között — borús, fázó tömeg tolong, s álmokkal zsúfolt villamos robog. A mozdulatlan, új sugárutak, tetők felett zúg, zúg a téli szél. A szélkakas, pörög, irányt mutat, s bádog taréja olykor égig ér. Jönnek bozras felhők, fehér ködök; elosztanak s vigan tovább pörög, szegény, és nem hiszi, hogy szélkakas. A fagyban, télben új tavaszt szagol, pörög, táncol, miként a szél dalol — s bokája térde rozsdamarta vas. Színleld nyugalmad mi végre volt, mozdulj és szólj, adj végre számadást, mi bánt, mi fáj, gondod miféle gond? Meddig halasztód még a lázadást, mely ott érik már homlokod mögött, bíztat s újféle zsoltárt énekel, hogy elvesd az isten és ördögöt mondván: ember vagyok és béke kell! A munka bünhődés talán? Ne hidd. Emebertélen s oly balga már e hit, a mennyek országát el nem nyered...! S a háború pokolnak épp elég: a menny se óvhat meg, ha meg nem véd ökölbe zárult, kérges tenyered...! Bábi Tibor
