Irodalmi Szemle, 1962
1962/5 - FIGYELŐ - Tarczal Zsuzsa: Helena Šmahelová: Suhanó szárnyakon
iskolásgyerekek aztán mitológiai órán tanulnak majd róluk, mint a kijltői képzelet nagyszerű alkotásairól.“ A nyári brigádon — amit a szomszédos falu szövetkezetének traktorállomásán tölt Mása és Eliska, meghasadt barátságuk végképp széthull. Mása fiúbarátja Otakár — ez a szemüveges malacképű osztálytárs becsüli ugyan Mása repülősikereit, de — kamaszfiűra jellemzően — nem kíváncsi Mása érzelmeire. Pedig Mása olyan nehezen viseli el, hogy problémáit nincs kivel megosztania. Majd csak a katasztrófa határát súroló esemény mutatja meg, hogy Mása nincs egyedül. Közeledik az elsőéves vitorlázók vizsgája. Mása már többízben végzett önálló repülést, s lánytársai, sőt fiúk is lemaradtak mögötte. Egyik önálló repülése előtt megpillantja Jánt Eliškával kéz a kézben, s feltörő könnyeit — minden harcos gondolata ellenére nem tudja leküzdeni. Fenn hibát hibára halmoz, s riadtan kutat alkalmas leszállóhelyet. Ideje nincs már s perceken belül az erdő lombjaira zuhan. Eszméletlen állapotban találják meg a társai — s mentik meg Mását. Az esti összejövetelen Másának be kell számolnia balesete körülményeiről. S Mása derekasan kikapcsolja az érzelmi rugókat — nem beszél csupán a technikai hibákról. Oktatójuk jó pedagógus és magára, Mására bízza — milyen büntetést kapjon? A könnyeivel küzdő lány arra ítéli magát, hogy ne engedjék az elsőévesek záróvizsgájára. Ezt a javaslatot azonban mégsem fogadják el — s Mása a vizsga napján bebizonyíthatja, hogy rászolgált a bizalomra. A sikeresen végrehajtott repülés mellett jellemerőből is kitűnőt érdemel. A „suhanó szárnyakon“ sikerült könyv. A könnyed, tiszta fordításért elismerés illeti meg Hideghéty Erzsébetet. Ha összegezni akarnánk mit kaptunk a könyvtől, így válaszolnánk: A felnőtt olvasó — színes riportot a vitorlázórepülés nem lebecsülendő sportjáról, az ifjúság — az érdekes olvasmányon kívül az akaratnevelés és a vállalkozó-lendület pozitívumait. Tarczal Zsuzsa 558
