Irodalmi Szemle, 1962

1962/5 - Turczel Lajos: Búcsú Sas Andortól

eredményei úttörő tudományos jelentőségük mellett — politikailag is értékesek voltak, mert hathatósan elősegítették a közös hazában együttélő népek megértését és közele­dését. Sas Andor életútjának második szakasza, második emelkedője a felszabadulás után a szocializmus odaadó szolgálatáig ívelt fel. Azok közé tartozott, akik — a társadalom fejlődésének beható tanulmányozása és az átélt történelmi eseményekből levont tanul­ságok alapján — saját erejükből és meggyőződésükből jutottak el a társadalmi igaz­ság teljes felismeréséig. Érthető tehát az a lelkesség és odaadás, amellyel a cseh­szlovákiai magyar dolgozók szocialista nevelésében és az új tanár nemzedék kialakí­tásában vett részt. Pedagógiai tüze és tudása, tudományos buzgalma és ereje ezekben az években a teljét érte el. A magyar tanszék bölcs vezetése és a nagyarányú és több­oldalú szaktudományi tevékenység mellett élénk kultúrpolitikai tevékenységet is ki­fejtett. Az Oj Szóba és más lapokba, folyóiratokba írt számtalan cikkével, a rádióban vagy kulturális összejöveteleken elmondott előadásával a kulturális forradalom legfőbb ügyét, a dolgozók széles tömegeinek művelését, felvilágosítását szolgálta ... Sas Andor csodálatos munkabuzgalmát, kiemelkedő tehetségét és tudását gazdag életműve: könyvei s tanulmányainak és cikkeinek a légiója őrzi. Tudományos munká­jának egy része a magyar nyelvterületen kívül is ismertté és becsültté teszi a nevét. Szelleme és tanítása azonban nemcsak a könyveiben és írásaiban él tovább, hanem az általa felnevelt tanárnemzedékeknek, száz és száz magyar pedagógusnak a szívében, az ajkán. Kevés olyan pedagógus van, akit úgy szerettek volna a tanítványai, mint őt. És ennek a szeretetnek az arany fedezetét a kiváló nevelő imponáló tudása, nagyszerű előadói képessége, rendkívüli szerénysége és embersége jelentette. Sas Andor is mélyen szerette tanítványait és a nevelői munkát. Nem egyszer kije­lentette, hogy a tanításnál nem ismer szebb és tiszteletreméltóbb hivatást. Meghatva beszél arról is, hogy nevelői igyekezetéért a legszebb jutalmat egykori tanítványainak áldozatos mértékben is megnyilvánuló ragaszkodásában kapta meg. Boldoggá tette őt az is, hogy a fasiszta üldözés alatt tanítványain kívül sokszor a személyét és írá­sait ismerő egyszerű magyar dolgozók is segítségére voltak ... Drága jó tanár elvtársunk, nevelőnk és vezetőnk! Én most ragaszkodó tanítványaid és az általad bölcsen irányított munkatársaid, ifjabb kollégáid utolsó üdvözletét hoz» tam el a sírodhoz. Mindnyájunk nevében ígérem, hogy drága emlékedet megőrizzük és a belénk plántált tanításodat a felnövekvő nemzedékeknek átadjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents