Irodalmi Szemle, 1962
1962/5 - Fábry Zoltán: Európa elrablása
ségre is intő — változatlanság mottójaként itt és így kapja meg összegező értelmét: „Dicskoszorúzta öldöklésben A pálmát a világon Te viszed. Germánia, borzadok Tőled!“ Germánia docet! A költők és gondolkodók világnépe — imperializmusával — világháborúival — egyre következetesebben hatálytalanítja önmagát. A békéhez, a világbékéhez vezető utat urai és intézői ezer gátlással és akadállyal torlaszolják el. Azt az utat, melyet Hans Delbrück, a konzervatív történetíró, mint egyetlen mentő utat volt kénytelen meglátni. Egy 1929-ben Fr. W. Foersterhez intézett leveléből idézünk: „Két dolog van, mely lelkem mélyén idegen és unszimpatikus nekem: a pacifizmus és a szocializmus. De látom, hogy Németország csak velük és általuk tud újra a magasba lendülni. Ezért állok az Ön oldalára". Foerster Delbrücknek ezt a gesztusát „reálpacifizmusnak“ nevezte. Emlékezzünk: Rudolf Kassner, a német Hitler szégyennel kapcsolatban „önelidegenedés - röl“ és „önmérgezésről“ beszélt, melynek következtében „egy népegész legjobb tulajdonságai az egészen rossznak, a mindenképpen infámisnak a szolgálatában állottak“. És ez az elidegenítés és önmérgezés most — mint atomnihilizmus — az Adenauer—Strauss—Hall- stein—Seebohn vonalon tovább folytatódik. Ó, tarts ki német lélek, védekezz! Mert egyszer béke lesz . . . Hibaigazítás: Fábry Zoltán Európa elrablása c. müve folytatásának lapunk 4. számában sajnálatos tévedés folytán helytelen fejezet-számot és címet adtunk. A helyes szám és cím a következő: 15. Háború vagy béke. (A szerk.) Kiss Sándor metszete
