Irodalmi Szemle, 1962
1962/4 - Csontos Vilmos: Két vers
Bajusz Mihály rajza ~ "-------------: ^ |- * ^ v i / ■ Csontos Vilmos csak úgy mint harminc éve Csak úgy, mint harminc éve, — szeretem, Ha munka és dal elvegyül velem. Ha együtt, — gyalu, toll, kapa s betű Művelik: legyek nemes veretű — Csak úgy, mint harminc éve, amikor első könyvemmel jött a férfikor, S jött gondjaimat csókkal öntöző Megváltónak az első szerető. Úgy szeretem ma is az életet. És nem bánom, hogy gyorsan lépeget, — Vagy akár futhat: a versenyt állom, S nagy futásomat dalba kiáltom. — Harminc éve, — óh hogy rám nevettek: Egy asztalosnak könyve jelent meg. És ez a gyerek hogy milyen merész. Négy fal közt görnyed — és messzire néz. Csak úgy, mint akkor, paraszt apámra Gondolok és a sok koplalásra. — Nagy erőt adott az a múlt nekem, Nem maradhatok le a vérsenyenl két part között Fodros a víz, — még tegnap sima volt. Egyik nap árad, más napon apad. Éjjel tükrébe les a kandi hold, S ha megvirrad, fényt szitál rá a nap. Üt ja két part közt, — elrendeltet és. S hogy érezni tud, senki sem hiszi. De ha medréből kilép, — rettegés A táj: az ár az óriást viszi. — Érzed-e néha, két partod között, Hozzá hasonló folyamnak magad? Mely, ha már minden gátja széttörött, Csendes csermellyé csak akkor apad?! S érzed-e néha, hogy rád borulnak Takarón, féltőn partjaid fái? — Fagyos tele még kísért a múltnak, S jeget vájnak véres korcsolyái. És érzed-e, hogy csendesedni kár, Hogy hullámverésed erőt jelent?! — Tengert kell érned, hogy partjainál Mególélhesd a nagy, kék végtelent! 345
