Irodalmi Szemle, 1962
1962/3 - FIGYELŐ - Käfer István: Sziklay László: A szlovák irodalom története
kfeč staré, zlotŕilé beštie lidstva, jež v sobe, v každém zabije vždy znova čistý vznet ? Bábi: ...Kérdem: mi ez? A kezdet-e? Vajúdó fájdalom, tavaszi vihar-e, vagy az új kor lelkes riadója tán, mely végre valóban megszabadít? Vagy görcs ráng által a lator, vén bestián, s annak vonaglása ez a láz, mely mindenkor letör és megaláz, s kedvét szegi minden szárnyalásnak. E néhány kritikai megjegyzés a fordító címére semmiképp sem változtatja meg az összbenyomást, mely kialakult bennem Neumann válogatott verseinek olvasása után. Az az érzésem, hogy ez a kicsi, de tartalmában oly gazdag könyv nem volt hálás tárgy a kritikus számára, de annál nagyobb művészi élményt nyújt a jó költészet igényes olvasójának. A fordítói munka kitűnő példáit tartalmazza, s néhány fordítás a legmagasabb fokú költészet erejével hat: elsősorban maga a címadó vers: A föld dicsérete az Erdők, vizek, hegyoldalak c. kötetből, valamint a Kezdő imádság, Az otthon békessége, Elégia stb. c. költemények. Mindezért köszönet és elismerés illeti a fordítót. Nem szerénytelenségből fakad az a kívánságunk, hogy ez a határozott siker további munkára serkentse: hiszen a kis cseh nemzet költészetében még sok szépet lehet fölfedezni, amit érdemes érthető közelségbe hozni a magyar nép számára is, melynek oly fejlett érzéke van a költészet iránt. Végül, de nem utolsó sorban értékelni kell Bŕetislav Truhlár érdemes munkáját, aki Stanislav Kôstka Neumann alkotásából a válogatást összeállította, s egy rövid, de tartalmas tanulmányban a magyar olvasó számára érthetőbbé tette az egyszerű cseh embert, a nagy harcost, forradalmárt és költőt. Ts-T r * ' Sziklai László: Kater István A , r. . j , ... J A szlovák irodalom tortenete Budapest 1962, Akadémiai kiadó, 855 old. Az irodalom tudományos stílusában szokatlanok a túlzó jelzők és a lelkesedés kifejezése a tudományhoz illő módon kell történjék. Jelen esetben nehéz alkalmazkodni ehhez az elvhez, már a könyv címlapjának elgondolkoztató adatainál is. A szerző nem kész életműve ez a kötet, ahogy ő nevezi: „A szlovák irodalom története egy másik nemzet fiának a szemszögéből.“ Életmű azért, már három évtizednyi tudományos munkájának gyümölcse, nem kész azért, mert az ugyancsak vaskos kötet jónéhány fejezete a problémák vázlata csupán. Sziklay életművet szentelt a szlovák irodalomnak, gazdag „tanulmány-repertoárjában“ alig-alig találunk más témát, pedig volt idő, amikor a szlovák kultúra népszerűsítése nem számított éppen népszerű feladatnak. A szerző azonos elmélyüléssel, részletvizsgálatokkal és levéltári kutatásokkal hasonló lélegzetű kötetet produkálhatott volna valamelyik nagy nép nagy irodalmáról, de nem ezt tette, mert munkásságának mindvégig vezérelve volt és marad a keletközép-európai népek békéjének, barátságának propagálása. A magyar irodalomtudomány, a kiadói politika és az őszinte internacionalista megismerni akarás tette lehetővé a könyv megjelenését. Budapest 1962, 885 oldal... Kevesen tudják, hogy Sziklay Lászlónak 1943-ban a Franklin Társulat kiadásában megjelent A szlovák irodalom című kötete jóval szerényebb formában és terjedelemben (223 old.) mind az ez évi. Ez a két évtizede megjelent kötet talán azért is kevéssé ismert, mert néhány száz példánya a Franklin épületével együtt bombatámadás áldozata lett. Ismertetésünknek bizonyos értelemben összehasonlító jellége lesz, mert a recenzálás mellett figyelembe vesszük az 1943-as kötetet és a modern szlovák irodalomtörténet felszabadulásunk utáni kiadványait. Ezt a módszert azért tartjuk helyénvalónak, mert alkalmunk adódik megfigyelni egyrészt a szerző munkásságának előrehaladását a közel két évtized alatt, másrészt képet szeretnénk kapni Sziklay könyve és a mai szlovák irodalomtörténet viszonyáról.1) * * * Sziklay első kötetében a protestáns irodalommal, tehát a XVI. századdal kezdi a szlovák irodalom tárgyalását, éppen csak egyetlen oldalon említve A Nagymorva Birodalom irodalmi vonatkozásait, Mráz alig négy oldalon, az SLI és az SZ már viszonylag tekintélyes fejezetben foglalkozik a kérdéssel. Az összehasonlítás világosan mutatja a szerző bekapcsolódását a legrégibb irodalom tanulmányozásába, valamint könyvének kiváló módszertani felépítését. Az utóbbit főleg A Morva Birodalom magyar vonatkozásai és Az egyházi szláv s a szlovák irodalom kapcsolatának kérdései című rész példázza. A magyar olvasóközönség nemcsak a kérdés egykorú történelmi ismertetését kapja a fejezet lapjain — sokkal his329
